A NAGYHÖFLÁNYI FENEVAD VÉRENGZÉSE

Tartalom

A film témája a Nagyhöflányban történt bűneset, melynek során Tomsics Ágost, a sopronmegyei sváb legény háromszoros gyilkosság után a nagyhöflányi templom tornyába menekült és félezer patronnal fölfegyverkezve, őrületének rémuralma alatt tartotta az egész falut. A Kino-Riport dokumentumfilm feltehetőleg a vérengzés helyszínét, túlélőit s az elfogott tettest mutatta be.

Érdekességek

• Az Est beszámolója: „Öt-hat kilométerre Kismartontól, Sopronmegye észak-nyugati csúcsában, a Lajta-hegység lábánál fekszik Nagyhöflány község, amely csütörtök délután fél négy óra óta a legrettenetesebb borzalmakat éli át. Tomsics Ágoston huszonnégy éves sváb legény — mint Az Est már tegnap jelentette — csütörtök délután agyonlőtte szerelmesének apját és anyját, megsebesítette a leányt, a kit szülei nem akartak hozzáadni, pénteken hajnalban befészkelte magát a falu katolikus templomának tornyába és onnan lövöldöz mindenkire, aki csak megközelíteni meri a templomot. Ma délelőttig tizenkilenc sebesültje és három halottja van az örült ember vérengzésének, aki hihetetlen szívóssággal, gonosz ravaszsággal olyan biztos rejtekhelyei választott ki, ahonnan az egész falu lakossága és ötvenöt csendőr ostroma sem bírta még előkeriteni.” (Az Est, 1914. június 7.)
• A gyilkos indítéka: "Tomsics Ágoston huszonhat éves nagyhöflányi legény már régen szerelmes volt egy odavaló jómódú gazdának, Krauser Lajosnak, 17 éves Hermina nevű leányába. Meg is kérte a leány kezét, a gazdag szülők azonban hallani sem akartak a házasságról. Az érzékeny lelkű legényt ez az elutasítás nagyon elkeserítette. Tomsics Ágoston nagy bánatában lelki beteggé lett s állandóan boszura gondolt. Többször ki is jelentette a barátai előtt : — Ezért még borzasztó bosszút állok!” (Pesti Napló, 1914. június 6.)
• Az esetről a Kino-Riport Filmgyár mellett francia filmesek is szerettek volna utólagos felvételt készíteni, de ez nem járt sikerrel: „A nagyhöflányi mozifölvétel szomorú eredménnyel végződött. Hétfőn ugyanis a nagyhöflányi toronyból veszettül lövöldözött egy férfi. A nép rémülten összefutott, azt hitte, hogy Tomsich esete ismétlődött meg; csak a bátrabbak mertek a toronyhoz közeledni, de azok is jól vigyáztak, hogy fedezet mögött maradjanak és ekkor észrevették, hogy a téren egy fényképezőgép van. Kiderült, hogy egy párisi kinocég föl akarja venni a nagyhöflányi vérengzés képét utólag, tehát fogadott egy embert, aki fölment a torony erkélyére és onnan lövöldözött.. A fölbőszült lakosság rávetette magát a mozifényképészre és ugy elverte, hogy vérbefagyva vitték el. Elszállították egy bécsi kórházba.” (Népszava, 1914. július 1.)

Vélemények

„A nagyhöflányi vérengzés a moziban. A kismartoni mozgófénykép-színházakban nagyközönség nézte a nagyhöflányi vérengzésről készült mozi fölvételeket. Szerdán megjelent a mozikban a csendőrség és közölte a mozitulajdonosokkal, hogy a soproni ügyészség betiltotta a vérengzésről fölvett filmek bemutatását. A csendőrök arra hivatkoztak, hogy az ügyészség a nyomozás érdekében tiltotta meg az előadásokat. A soproni ügyészség viszont azt mondja, hogy ő nem tiltotta be a nagyhöflányi vérengzésről fölvett filmek előadását. Csak figyelmeztette a rendőrkapitányt, hogy előadás előtt nézze meg a filmet, hogy nincsen-e rajta olyasmi, ami közerkölcsi és közrendészeti szempontból kifogás alá esik. Az ügyészség nem is tilthatta be a film előadását, mert ez a rendőrség joga.” (Népszava, 1914. június 12.)

„A nagyhöflányi vérengzés filmje. Jelentettük, hogy Kismartonban betiltották a nagyhöflányi vérengzésről szóló filmnek a bemutatását. A tilalomra vonatkozóan Farkas Ferenc kismartoni rendőr- kapitány a következőképpen nyilatkozott munkatársunk előtt: — Három okból tiltottam meg a film bemutatását az itteni moziban. Először, mert az ilyen képeknek bemutatása gyenge jellemű és bűnre hajló egyénekre károsan hat, mert ők a bűnös és a bűntett dicsőítését látják benne és ez hasonló bűntett elkövetésére ösztönözhet, másodszor, mert még nem ért véget a bűnügy és így a film bemutatása a nyomozás menetére károsan hathatna — és harmadszor, mert a bűntett elkövetése már amúgy is elég szégyent hoz a hozzátartozókra és igy irántuk való kíméletből a kinematográfiái bemutatást egyelőre be kellett tiltani.” (Az Est, 1914. június 14.)