Szülei: Veres Imre földműves, ács, kereskedő és Szabó Julianna
Lakásai: Budapest VIII. József körút 27. (1931), V. Zoltán utca 13. (1942-44), VI. Felsőerdősor utca 5. (1945-47), XIV. Gyarmat utca 36. (1947-48), VIII. Népszínház utca 21. (1949-66)
Sokgyermekes családból származott. Jófejű gyermek volt, de mivel apját kamaszkorában elveszítette, a család csak nagy erőfeszítések árán tudta vállalni a taníttatását, tandíjmentességet és ingyenes internátust a debreceni református kollégium tanítóképző intézetétől kaptak. Mielőtt megkaphatta volna tanítói oklevelét, 1917-ben behívták katonának. A debreceni honvéd gyalogezredhez került, ahonnan Nagyváradra vezényelték tartalékos tiszti iskolába, majd annak elvégzése után az olasz frontra küldték, ahol vérhas fertőzést kapott. Ennek szövődményeként élete végéig bélhurutban szenvedett. 1919 január 2-án szerelt le, édesanyját néhány hónappal korábban veszítette el. Ezt követően szülővárosában lett napidíjas népiskolai tanító, de Trianon után helyét át kellett adnia az elszakított területről érkező menekülteknek, így Budapesten próbált munkát találni.
1920 nyarán a Corvin filmgyárba került, ahol megismerkedett későbbi társával, Seidl Károllyal. Innen a Krupka filmlaboratóriumba került, ahol segédmunkás lett. 1921. októberében újra behívták katonai szolgálatra, egy évig szolgált Győrben. Leszerelését követően az akkori hatalmas filmipari krízis miatt nem tudott visszamenni korábbi munkahelyére, így szülővárosában az adókezelőségnél helyezkedett el. Itt dolgozott 1924 őszéig, amikor a Krupka labor ismét munkát, ezúttal laboránsi feladatokat kínált számára. Itt 1931 novemberéig dolgozott, ez idő alatt (1928 körül) másfél évre átszerződött a Kovács és Faludi laboratóriumba.
1931-ben megkereste őt Seidl Károly és közösen megalapították saját laboratóriumukat Seidl és Veres filmlaboratórium néven. 1938-ban, a Felvidék visszacsatolása kapcsán ismét behívták katonai szolgálatra, hadnaggyá előléptették, de korábbi betegsége miatt hamarosan leszerelték. 1940-ben ismét katonai behívót kapott, és emiatt ki is kellett válnia a cégből, amely ekkor már komoly anyagi gondokkal küzdött. (A cégügyek és tartozások fájdalommentes kezelésében barátja, Dr. Dán György ügyvéd segített neki, akinek az üldöztetések idején feleségét és gyermekét sikerült hamis papírokkal megmentenie.) Leszerelése után a Hollai és társa filmkölcsönző cégnél helyezkedett el a New York palotában, de más munkákat is végzett, raktárnok és ügynök is volt. 1942 áprilisában ismét behívták és ettől kezdve a háború végéig katona volt. A VKF 6. osztályához került, ahol közvetlen parancsnoka Bánáss József, későbbi üzlettársa volt. Decemberben Sárvárra vezényelték, innen egészségi állapota miatt 1943 szeptemberében áthelyezték a Honvéd Tudósító Osztályhoz, amelynek operatőreként filmdokumentációkat kellett készíteni az aktuális politikai helyzetről, bombatámadások pusztításairól, vagy akár a kormányzói családról. Eközben a Hunnia Filmgyár pasaréti telepén egyéb operatőri munkákat is végzett.
1944. július 1-én főhadnaggyá léptették elő, majd alakulatát azév novemberében a nyugati határszélre, Csepregre vezényelték, ahol a következő év márciusáig különféle filmes munkákat végzett, többek között egy mobil filmlaboratóriumot is fel kellett állítania, amelynek vezetője volt. A laboratórium berendezéseket a honvédség néhány hónappal korábban a Filmatyp laboratóriumtól vásárolta meg. A laboratórium telepítése és üzembeállítása 1945 januárjának közepén sikerrel megtörtént, így februárban és márciusban a Kőszeg melletti cáki szőlőhegyen nekiálltak Balogh István rendezővel és Veszely Pál színésszel egy kisfilm forgatásának. A filmet nem tudták befejezni, mert az alakulatot március 27-én Ausztriába vezényelték, ahol május 3-án amerikai fogságba esett. Hónapokat töltött Tumeltshamban, ahonnan október 26-án szerencsésen hazajutott.
A következő hónapban kinevezték a Kommunista Párt befolyása alatt álló Kovács Gusztáv laboratórium igazgatójává, de mivel nem volt hajlandó belépni a pártba, 1946 márciusában elbocsátották. Utóda Volkmayer Antal lett. 1946-ban Bánáss József és Kovács Gusztáv mellett őt is perbe fogták, de a vádak annyira képtelennek tűntek, hogy a vádat ejtették. Ekkor összeállt régi társával és Bánáss Józseffel társulva újra megnyitották a régi helyen a Seidl és Veres laboratóriumot, amit 1947-től Continental néven működtettek a Gyarmat utcában. Az 1948. december 1-i államosításkor a laboratóriumnak három alkalmazottja volt, Garamszegi Harry, Mihalik István és egy Molnár nevű laboráns. A családnak az épületéből is távoznia kellett, így dr. Erdélyi István egykori filmvállalkozó rokonával kerültek közös társbérletbe, ahol feleségével kézműipari vállalkozásba fogott: selejtfilmszalagokról meleg vizes sósavval mosták le az emulziót és dísztárgyakat, használati eszközöket (levéltárca, hátitáska, női táska) készítettek az átlátszó filmszalagokból. 1954-ig végezték ezt a tevékenységet a lakásukban, amikor megkereste őt a Filmarchívum elődje, a "Kópiagazdálkodási Hivatal", amelynek vezetője lett. Révai Dezső, a filmgyár igazgatójának közbelépésére 10 nap után elbocsátották a vállalattól katonatiszti múltja miatt. Ezután az egykori dramaturggal, Radó Istvánnal társulva új vállalkozásba fogott és lószőrből férfi zakók készítéshez ún. szitaszöveteket gyártott. A forradalom után belépve a Kéziszövők Háziipari Szövetkezetébe haláláig gyapjúsálakat szőtt a lakásában.
1931. március 24-én feleségül vette Szedmakov Gabriellát, akitől 1933-ban született fia, László (tanár) és akitől 1937-ben megözvegyült. Második felesége Horváth Ilona varrónő volt, aki akivel Gaál Béla filmiskolájában ismerkedett meg és akit 1942 júliusában vett feleségül.
Mint gyártó és operatőr a magyar filmgyártás tevékeny részese volt. Számos kultúrfilmen kívül játékfilmek készítésében is közreműködött. Ő készítette 1936-ban az egyik első magyar krimi külső felvételeit. Jelentősek a cége által készített reklámfilmek is, amelyekből azonban egy sem élte túl a világháborút. Készített rövid kultúrfilmeket és vállalkozóként az elsők között végzett Magyarországon filmszinkronizálást a harmincas évek elején.
Operatőr:
- A titokzatos idegen (1936) [külső felvételek]
- A világhódító nyersolaj (1940, rövid)
- A folyékony arany (1940, rövid)
Állófényképész:
- Vadorzók (1931)
Forrás: Filmlexikon (Castiglione-Székely) ♦ Veres László közlése ♦ Veres Gábor: Napló (1945. március 27. - 1945. október 20), kézirat ♦ FamilySearch (házassági 1931 halotti)
