Rimaszombatban érettségizett 1920-ban, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahol művészettörténeti és orvosi előadásokat hallgatott. Közben a Prágai Magyar Hírlap budapesti munkatársaként dolgozott. 1928-ban visszatért szülőföldjére. 1930-tól 1938-ig Komáromban a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület főtitkára volt, 1931-1936 között a Jókai Egyesület múzeumi osztályának titkára, majd a Jókai Múzeum igazgatója lett. Itt önálló Jókai-emlékszobát rendezett be és felújította a múzeum gyűjteményét. 1939-ben az I. Csehszlovák Köztársaságra vonatkozó kiállítást rendezett. Az igazgatósága idején állították fel Jókai szobrát a főépület előtt. 1938-1943 között a budapesti Széchenyi Magyar Kultúregyesület főtitkára. 1940 nyarán költözött a fővárosba. 1943-1948 között a Magyar Nemzeti Banknál volt osztályvezető. 1948–1950-ben műfordításaiból élt és a Magyar Rádiónak dolgozott. 1950-1954-ben műszaki előadó volt egy vállalatnál, majd könyvtárosként helyezkedett el. 1954-1965 között, nyugdíjba vonulásáig az Építők Műszaki Klubjának igazgatója volt. Szerkesztette a Komáromi Lapok, a Magyar Vasárnap, a Magyar Írás, az Ünnep és a Forrás című folyóiratot. Főként ifjúsági regényeket és útirajzokat publikált. Témái főként a Felvidék egykori életét, hétköznapi eseményeit mutatják be. Szemléletében, írói gondolkodásmódjában mindenekelőtt Mikszáth Kálmán utódja. Tárcákat írt a Magyar Nemzetbe. Az irodalom peremterületeinek jellegzetes alakja volt, aki mindegyik műfajában fontos nemzeti és kulturális értékeket közvetített, igényesen és színvonalasan, rangot adva e műfajoknak.
Konzultáns:
- Magyar feltámadás (1938-39)
Forgatókönyvíró:
- Felvidéki levél (1939, rövid)
Forrás: Wikipedia
