Iroda: Budapest IV. Eskü tér 6. I. em. 3.
Elnökök: 1924-től Horváth Elek, 1933-tól Jeszenszky Andor, 1935-től Szőllőssy Alfréd min. tanácsosok
Helyettes elnökök: 1925-től Kőszeghy Sándor h. államtitkár 1928-tól Folyovich József min. osztálytanácsos 1930-ig.
Ügyvezető elnökök: 1930-tól Sipler Dezső ny. rendőrfőtanácsos, 1935-tól Kilb Gyula min. tanácsos, 1940-től Decleva Rezső min. tanácsos, 1943-tól Sass Elemér min. osztályfőnök.
Alelnökök: 1944 januárjában báró Wlassics Gyula államtitkár Szemerjay Kovács Dénes, Nagy Géza, Balla Pál, Tersztyánszky Jenő min. tanácsosok, Kaczián Ervin min. osztálytanácsos.
Bizottsági tagok: a minisztériumok kiküldöttjei, a filmszakma képviselői, továbbá Germán Tiborné Bajor Gizella, Párdány Oszkárné Márkus Emília, Ráthonyi Ákosné Tolnay Klára színművésznők
1924-ben alakult a 4300/1924. sz. miniszterelnöki és 255000/1924. sz. belügyminiszteri rendeletre. Bizottság, amely a bemutatásra kerülő magyar gyártmányú, vagy külföldről behozott filmet abból a szempontból ellenőrizte, hogy az egészben, vagy részben az akkor fennálló jogszabályokba, közrendbe, közerkölcsökbe ne ütközzék és a nemzeti állameszmét, vagy az államnak más állammal való viszonyát ne sértse. A filmcenzurára vonatkozó rendeletek a következők voltak: 4300/920 M. E., 25.500/924 B. M., 670/925 M. E., 166.024/929 B. M., 186.244/929 B. M., 255.300/930 B. M., 108.219/932 B. M., 156.973/933 B. M., 175.123/935 B. M., 180.000/935 B. M., 180.100/935 B. M., 180.547/935 B. M., 175.000/936 B. M., 175.100/936 B. M., 177.000/936 B. M., 112.500/983 B.M., 121.600/938 B. M., 54.100/939 B. M., 57.750/939 B. M., 58.866/939 és 75.000 939. B. M. rendelet. E rendeletek szerint minden Magyarországon nyilvános előadásra kerülő film (keskenyfilm is) bemutatása engedélyhez volt kötve, amelyet az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság adott meg. Ugyancsak ez a bizottság engedélyezte a filmek kivitelét is. A Bizottság elnökből, helyettes elnökből, alelnökből és jegyzőkből, valamint bizottsági tagokból állt, akiket az egyes minisztériumok, továbbá szakmai érdekeltségek delegáltak és a belügyminiszter nevezett ki. Ugyancsak a belügyminiszter nevezett ki tagokat a társadalmi élet kiválóságai közül is. A bizottság működését és ügykezelését az elnök vezette, az adminisztratív tendőket az ügyvezető alelnök látta el. A filmek engedélyezése albizottságban történt, amely szótöbbséggel döntött az engedélyezés tekintetében. A határozat ellen az elnök, valamint a témakör szerint illetékes minisztérium képviselője kifogással élhetett. A cenzúrázást alakszerűleg előirt kérvényben szabályszerű iparengedéllyel rendelkező, törvényszékileg bejegyzett belföldi filmipari és filmkölcsönző vállalatok kérhették. A bizottság rendkívül nagy súlyt helyezett a film tartalmára és eszmei célján kívül a feliratok, illetve kisérőbeszéd magyarságára is. Az elnök az írásban és alakszerűleg kifogástalanul benyújtott kérelem alapján a vizsgálatot 1-1 albizottsághoz utalta és erről a kérelmezőt értesítette. A bizottsági határozat lehetett megengedő, vagy elutasító. Az engedélyező határozat lehetett korlátlan, vagy csak 16 éven felüliekre korlátozott, esetleg kizárólag zárt körben bemutatható filmnek engedélyezett. A bizottság megtagadhatta az engedélyezést, de engedélyezhette a bemutatást egyes kivágások vagy változtatások kikötésével is. A bizottság határozata ellen felebbezni lehetett a belügyminiszterhez, aki véglegesen döntött. Az engedélyezés az engedélyokirat kiadásától számított 3 évre szólt. Azt, hogy a film bir-e már cenzuraengedéllyel, az egyes helyi hatóságok a kiadott engedélyokirat alapján ellenőrizték. Ugyancsak a cenzúrabizottság engedélyezte a filmek külföldi kivitelét is. A cenzúrázással kapcsolatban fizetendő díjakat a háború alatt a 75.000/940 B. M. rendelet szabályozta. Ugyanez a rendelet intézkedett arról is, hogy a magyar és szinkronizált filmeknél a bizottság a magyar nyelv használatának helyességét továbbá a megfelelő hangfelvételt is elbírálja.
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon