Teljes neve: szentmáriai Lajtos Elemér
Szülei: Lajtos Géza honvédezredes, giczei Giczey Jolán
Unokaöccse: Lajtos Árpád katonatiszt, Dayka Margit színművésznő utolsó férje
Lakása: Kispest, Kossuth Lajos u. 14. (1920), Mátyás tér 13. (1931), Csáky utca 24. (1932), II. Mártírok útja 55. (1947)
Középiskolái tanulmányainak elvégzése után a Ludovika Akadémia növendéke lett. 1912-ben hadnaggyá avatták, az I. világháború alatt megsebesült és orosz fogságba esett. Szibériába került, ahonnan három év után, későbbi feleségével együtt megszökött. A háború után 1921-ben századosként vonult nyugállományba. 1938-ban őrnaggyá lépett elő. A magyar filmszakma egyik legrégibb és legkitűnőbb ismerője volt. Több nagy budapesti filmszínház igazgatói székében működött, de a nemzetközi filmszakmában is előnyös nevet vívott ki magának. 1923-ban a Corvin Filmszínház igazgatója, majd 1930-ban a Scala vezetője lett, 1935 után az Átrium Filmszínház első igazgatója volt, majd 1941-ben újra a Scala mozi engedélyét kapta meg. 1929-ben ő vágta össze riporttá azt a kétezer méternyi filmfelvételt, amelyet Horthy István készített Horthy Jenő és Kittenberger Kálmán afrikai szafarijáról. 1930-tól több éven át tagja volt az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottságnak. Évtizedeken át a magyar versenyló tenyésztés terén is sikeresen működött, galopp-, versenylovakat tenyésztett, amelyekkel több versenyen kitűnő eredményeket ért el. Németül, oroszul, törökül beszélt. 1945 után az "Új Szó" munkatársa volt.
Felesége Mokrokurov Lili volt.
Gyártásvezető:
- Filléres gyors (1932)
- Vica, a vadevezős (1933, Güttler Antallal)
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon ♦ Keresztény Magyar Közéleti Almanach (1940) ♦ Magyar Film, 1940/1. ♦ Budapesti Hírlap, 1929/169. ♦ FamilySearch (halotti)