Születési neve: Franz Herzog
Álneve: Katang
Szülei: Herzog Ferenc József (-1880) gyógyszerész, Versec polgármestere, Hoffmann Alojzia (1842–1938)
Kitüntetései: Nobel-díj jelölés (1925, 1926, 1927), Magyar Corvin-lánc (1930)
Lakása: Budapest, IV. Borz utca 7. (1908)
Író, színműíró, újságíró, az MTA tagja és másodelnöke, 1904-től 1919-ig a Petőfi Társaság elnöke. A Horthy-korszak legnépszerűbb írója, az Új Idők című irodalmi hetilap főszerkesztője és a Magyar Revíziós Liga elnöke.
Jómódú verseci sváb polgárcsaládból származott, felmenői Sziléziából származó telepesek voltak. Magyarul tízenévesen tanult meg a Temesvári Piarista Gimnáziumban. 1876-ban Szegeden, 1878-ban Fehértemplomban folytatta gimnáziumi tanulmányait, 1881 és 1884 között joghallgató volt a budapesti tudományegyetemen. Ennek elvégzése után Temesváron, majd utána Budapesten volt ügyvédjelölt. 1886-ban kardpárbajt vívott egy katonatiszttel, aki sebesülésébe belehalt, ezért négy hónapra fegyházba került. Ott írta meg első regényét, amellyel a Singer és Wolfner könyvkiadó 1000 frankos regénypályázatát is megnyerte. 1891-ben Rákosi Jenő felfigyelt rá, majd a Budapesti Hírlaphoz szerződtette mint állandó tárcaírót. Rendkívül gyorsan népszerű lett, novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához, e művei a bestsellerpiacon is sikert arattak. 1896-tól az Új Idők című irodalmi hetilap alapító szerkesztője volt. A rendszer írófejedelme volt. Népszerűségét emelte lapja, aameléy egyre nagyobb példányszámban jelent meg. 1891-ben választotta meg rendes tagjává a Petőfi Társaság, 1903-ban másodelnök lett, 1904-től 1920-ig elnöke, 1920-tól pedig tiszteletbeli elnöke. 1893-ban lett a Kisfaludy Társaság rendes tagja, 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja, majd később másodelnöke és igazgatósági tagja lett. 1896-ban Versec országgyűlési képviselője lett a szabadelvű párti programmal. 1903 és 1910 között belső munkatársa volt a Tisza István által alapított Az Újságnak. 1911 és 1918 között a Magyar Figyelő irodalmi és politikai szemlét szerkesztette. 1919 április-májusában a tanácskormány őrizetbe vette mint „ellenforradalmárt". 1920-ban a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület elnöke lett, majd tagja a Magyar Külügyi Társaság elnöki tanácsának. 1922-ben a Délvidéki Otthon elnöke, a Pátria Magyar Írók, Hírlapírók és Művészek Klubja elnöke, 1927 és 1945 között a Magyar Revíziós Liga országos elnöke. 1929-ben a Társadalmi Egyesületek Szövetségének díszelnöke, 1931-ben a Dunántúli Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke, 1938-ban a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli tagja lett. A magyar irodalom vérkeringéséből lassan kikerült, a második világháború után már visszavonultan élt és nem publikált. 1949-ben eltávolították a villájából és csak akkor kapta vissza villája egyik szobáját, amikor egy szovjet íróküldöttség tett nála látogatást. 1949 után műveit évtizedekig nem adhatták ki Magyarországon.
1908. július 10-én feleségül vette Grill Juliannát, akitől 1915-ben elvált.
A néma és hangosfilmkorszakban egyaránt népszerű szerző volt.
Író:
- A dolovai nábob leánya (1916)
- Az ezredes (1917)
- A Gyurkovics leányok (1917)
- A kivándorló (1918)
- Ocskay brigadéros (1918)
- Rákóczi Induló (1933)
- Szenzáció! - Két ember a bányában c. epizód (1936)
- Pogányok (1936)
- Gyurkovics fiúk (1940)
- A láp virága (1942)
- Szíriusz (1942)
Forgatókönyvíró:
- Az aranyhajú szfinksz (1914)