Szülei: Balogh István operai színész és Rieger Mária
Nagybátyja: Balogh Béla filmrendező
Egész életében szerény és szófukar ember volt. Gimnazista korában a képzőművészet vonzotta, kitűnően rajzolt, festett és szobrászkodott, de a zongoraművészi pálya iránt is érdeklődést mutatott. Az érettségi után építésznek tanult. A filmrendezést a húszas években Budapesten, majd Hollywoodban tanulta ki. Bejárta egész Európát, Afrikát és mindkét amerikai kontinenst. Kitűnően beszélt idegen nyelveket. Spanyol tartózkodása idején volt egy filmtechnikai szabadalma, a "fényírógép", amellyel filmszalagra billentyűzet segítségével karaktereket lehetett írni. 1939-től itthon segédrendező, utóbb filmrendező. 1944 végén elhagyta az országot, Ausztriában, Olaszországban, majd Argentínában élt, végül az USA-ban telepedett le.
Felesége Sipos Piroska volt, akitől gyerekei: ifj. Balogh István, Magyarország nehézsúlyú ifjúsági boxbajnoka, Balogh Györgyike (1930. jan. 4. -)
Hosszas segédrendezőség után 1943-tól rendezett önállóan. Nevéhez fűződik a sebesült honvédek számára rendezett jótékonysági előadások esztrádműsorszerű filmváltozata, a két Magyar Kívánsághangverseny, a bohózat jellegű, Latabár Kálmánra épített Afrikai vőlegény és az igényes, színvonalas produkció, a „fiatalok filmje”, a Majális.
Rendező:
- Majális (1943)
- Szerencsés flótás (1943)
- Magyar Kívánsághangverseny (1943)
- Afrikai vőlegény (1944)
- Szerelmes szívek – Lavotta-szerenád (1944)
- Második Magyar Kívánsághangverseny [befejezetlen] (1944)
Rendezőasszisztens:
- Halálos tavasz (1939)
- Zavaros éjszaka (1940)
- Tóparti látomás (1940)
- Szüts Mara házassága (1941)
- Ne kérdezd, ki voltam (1941)
- Háry János (1941)
- Haláltánc (1941)
- Az utolsó dal (1941)
- Kadettszerelem (1942)
- 5-ös számú őrház (1942)
- Fráter Loránd (1942, Jenei Imrével)
- Halálos csók (1942, Kónya Miklóssal)
- Gyávaság (1942)
- Négylovas hintó (1942)
Ügyelő:
- Szüts Mara házassága (1941)
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon ♦ Film Híradó 1944/10. ♦ FamilySearch (születési)