Mihalik István

Születés: Budapest, 1899. július 2.

Halálozás: Budapest, 1975. április 24.

Apja: Mihalik Dezső banktisztviselő
Anyja: Adler Mária színinövendék
Feleségei: Sloczár Vilma (1924-1932), Stremnitzer Ilona
Gyermekei: Mihalik Ottó (sz. 1925), Mihalik Ilona (sz. 1936. július 5.)
Lakása: Budapest VI. Szondy utca 42. fdsz. 6. (1929)

Tisztviselő család gyermeke volt, aki 8 éves korában elveszítette édesanyját. Aradra került bentlakásos iskolába, majd 4 gimnázium elvégzése után, az I. világháború idején behívták katonai szolgálatra. 1917-ben a Corvin Filmgyár laboratóriumában kezdett gyakornokoskodni. 1920-tól a pasaréti Star Filmgyár negatív-előhívó laboránsa volt, majd két évre Bécsbe szerződött, ahol az akkor alakult Ottol-Film GmbH laboratóriumában dolgozott. 1924-ben hazajött és ismét a Star Filmgyár laboratóriumában némafilmek előhívásán dolgozott. 1927-ben átcsábították a nem sokkal korábban alapított Alsóerdősor utcai Atlas Filmlaboratóriumba, ahol ő lett a laboratórium vezetője a hangosfilm-korszak beköszöntéig. Ekkoriban egy ideig Kovács Gusztáv, az akkor alapított legnagyobb filmlaboratórium vezetőjének tanítványa volt, aki mellett elsajátította a fényhang fényképezésének és másolásának mesterségét. 1932-ben az akkor a Könyves Kálmán körútra költöző Magyar Film Iroda laboratóriumának helyettes vezetője lett, és az összes ott másolt negatív filmek fénykiírói munkáit ő végezte. Éveken át az összes ott készült játékfilm, rövidfilm, kultúrfilm, híradó, oktatófilm és reklám átfutott a keze alatt. Ő, vagyis az ún. "fénykiíró" (fénymegadó) volt az, aki ezeknek a filmeknek minden egyes snittjéhez hozzárendelte az optimális rekeszértéket, amivel azután a legtökéletesebb fotográfiai fedettségű másolatokat elkészíthették. Szorgalma és tehetsége révén hamar kivívta magának az elismerést, pedig abban az időben a filmalborálsánál nem használtak még olyan műszereket, amelyekkel a későbbiekben pontosan meg lehetett határozni a film denzitási (feketedési) képességét vagy az előhívó folyadék koncentrációját. Egészen az ötvenes évekig a fénymegadók mindezeket az értékekekt "szemre" állapították meg. A II. világháború idején újra behívták katonának, de hamar leszerelték, mert a filmgyárban nagyobb szükség volt rá.

Mihalik az MFI-ben, illetve az annak gyártelepén létesített Magyar Filmipari Rt-ben (MAFIRT) 1945 augusztusáig dolgozott. Ezt követően egy fényképészmester megbízásából felvételeket készített a romos fővárosról külföldi magazinok számára, majd egy rövid ideig egy Népszínház utcai szövődében dolgozott. Röviddel később a Wusinszky László által akkor alapított Colorit Filmlaboratóriumba szerződött, ahol a kópiakészítés mellett a filmfeliratozási, kópiaregenerálási és az akkor újdonságnak számító színesfilmkidolgozási munkákat vezette. Rövidesen azonban átszerződött a Seidl és Veres Thököly úti filmlaboratóriumába. Az államosítást követően a Hunnia Filmgyár Szivárvány laboratóriumába került, aminek hamarosan vezetője lett. A szocialista filmgyártás megindulásával ő is egyre foglalkoztatottabb és keresettebb szakember lett, aki az ötvenes évek csaknem valamennyi magyar filmjeinek labormunkáit vezette. Munkaideje letelte után sokszor éjjel, távirati úton hívták vissza egy-egy aznapi próba vagy muszter azonnal kidolgozása miatt. Tevékeny életét nyugdíjazása után is folytatta: amíg egészsége engedte a margitszigeti Sportfilm Stúdió laboratóriumát vezette.