Központi iroda és gyártelep: Budapest, V. Sörház utca 3. (1923-24), Budapest, VI. Szerecsen (Paulay Ede) utca 52. (1924-1926. november), Budapest I. Döbrentei utca 11. (1926. november - 1928. október), Budapest, VIII. Főherceg Sándor (Bródy Sándor) utca 7. (1928. október - 1931. szeptember), Budapest IX, Hungária-alsókörút (Könyves Kálmán krt.) 15. (1931. október - 1945)
Filmkölcsönző osztály: Budapest, VII. Erzsébet krt. 45.
Igazgatósági tagok (1943-ban): Balogh László az ONFB főtitkára, Bencs Zoltán volt OFNB elnök, országgyűlési képviselő, Frigyesy János a Rádió vezérigazgatója, Hável Béla a Rádió alelnöke, vitéz leveldi Kozma Sándor, Láng József az MTI alelnöke, Ludinszky Lajos, Némethy Károly budapesti városi tanácsnok, Tőrey Zoltán az MFI vezérigazgatója, vitéz Törs Tibor a Magyar Országos Tudósító szerkesztője, országgyűlési képviselő, Ullein-Reviczky Antal a Külügyminisztérium sajtóosztályának volt vezetője, Wünscher Frigyes az MTI volt ügyvezető igazgatója.
Vezérigazgató: Dr. Tőrey Zoltán
Igazgató: May Mayus Tivadar
Cégvezetők: Ágotái Béla, Hegedűs László, Pulváry Károly, vitéz Szalados Mihály
Osztályvezetők: Gottesmann Ernő (játékfilmgyártási osztály), Balthazár Imre (laboratórium), Hiesz István (fotoosztály), Jenes Nándor (kultúrfilmosztály), Bertalan Pál (reklámosztály)
Híradó Filmszínházak: Híradó Filmszínház (Budapest, VII. Erzsébet körút 13.), Belvárosi Híradó Filmszínház (Budapest, V. Petőfi Sándor utca 6.)
Híradófilmszínházak vezetője: Kálló Vilmos
A magyar filmgyártás történetének legendás műhelye volt, ahol a viszonylag kis létszámú szakembergárda első sorban nem a fizetésért dolgozott, hanem szakmai megszállottságból. Az állami vállalkozás fő profilja a híradó- és dokumentumfilmgyártás volt, de az innovatív vezetésnek köszönhetően itt készültek az első mozgóképes reklámok, az első színes játékfilm és a korai évek bábanimációi is. A magyar filmgyártás számos meghatározó művésze az itteni produkciókban, műteremben vagy filmlaboratóriumban sajátította el a filmkészítés leghasznosabb és leggyakorlatiasabb tapasztalatait.
1923. március 5-én alakult a vitéz leveldi Kozma Miklós által alapított Magyar Távirati Iroda-konszern részeként, melyhez a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió Rt. tartozott még. A Magyar Film Iroda négyféle szakterülettel foglalkozott: filmhíradó, fényképriport, kultúr- és oktatófilm, játékfilm. Ezek között az első helyen a filmhíradók gyártása és forgalmazása állt. Az első filmhíradó 1924 februárjában jelent meg és miniszteri rendelet alapján az ország valamennyi mozijában kötelezően be kellett mutatni minden előadás előtt. Ezek a híradók eleinte csak magyar riportokat tartalmaztak. 1927-ben a Magyar Film Irodához hasonló felépítésű olasz Luce filmintézettel jött létre az első cseremegállapodás, amelynek alapján rendszeresen bemutatásra kerültek Olaszországban a magyar és idehaza az olasz események. A húszas évek végén azután a Magyar Filmiroda tárgyalásokat kezdett német, osztrák és lengyel filmvállalatokkal is híradócserére vonatkozólag. A hangosfilm elterjedése azonban felborította ezeket a tárgyalásokat, mert hiszen mindenütt elterjedtek a hangos amerikai híradók és így háttérbe szorultak a néma nemzeti filmriportok. Amikor 1931-ben a Filmiroda 160 ezer márkáért beszerezte Tobis-Klang-rendszerű hangos rögzítókocsiját, megvolt a lehetősége annak, hogy a kor legelőrehaladottabb európai híradójával, az UFÁ-val kössön cseremegállapodást. Az UFA biztosította egyrészt a német események rendszeres megküldését, másrészt a magyar események bemutatását, nemcsak Németországban, hanem a tengerentúlon is. Ennek ellentételezéseképpen az UFA szállította a Filmirodának a legfontosabb tengerentúli eseményekről készült felvételeket.
A Filmiroda stúdióját és laboratóriumát 1933-ban félmillió pengős beruházás keretében átépítették és azt júniusban bemutatták a sajtó képviselőinek és a főváros vezetőinek. A Magyar Film Iroda Rt. ekkor a háború előtti Magyarország második legnagyobb filmműtermének és laboratóriumának tulajdonosa volt. Műterme 27 x 12 méteres volt, szinkronterme 12 x 6 méter, lámpaparkja 69 db 500-5000 wattos reflektorból és 129 db 500 wattos izzólámpából állt. A képfelvételekhez 1935 óta zörejmentes Debrie Super Parvo kamerát használtak. Külső felvételek készítéséhez rendelekzésre állt még számos Debrie L, De Vry, Bell&Howell és Arriflex gyártmányú kézikamera. A híradókhoz és szabadtéri felvételekhez vásárolt Klangfilm-autós hangfelvevő berendezést bérmunkára is kiadták személyzettel együtt, olykor a konkurens Hunnia Filmgyárnak. A filmek vetítésére egyszerre három házivetítő szolgált. Az MFI telepén ekkor évente félmillió méter film készült, és az exportra szánt filmek száma is jelentős volt. A filmek feliratozását norvég gépekkel oldották meg, a laboratórium többi berendezését Pulvári Károly tervezte és építtette. Az első filmszinkronizálási kísérletek is ekkor kezdődtek el.
Laboratóriuma a negyvenes évek elején több mint 4 millió méter negatív és pozitív filmet dolgozott fel évente, másológépei a legkorszerűbb és legmodernebb Debrie-gyártmányú kopírgépek voltak. A filmek vegyi kidolgozását négy darab Pulvári-rendszerű teljesen rozsdamentes acélból épített nappali fény mellett dolgozó magyar gyártmányú filmelőhívógépekkel végezték. A laboratórium az összes filmtechnikai berendezéssel fel volt szerelve, amelyek az akkor legkorszerűbbeknek számítottak. A vállalat gépparkja, a felvevőgépeket is beleértve, 70 gépegység volt. A 16 mm-es ún. keskenyfilmek kidolgozására külön laboratórium állt rendelekezésre, amely ugyancsak Debrie másológépekkel és Pulvári-rendszerű hívógéppel volt felszerelve. Ennek évi termelőképessége kb. egymillió méter volt. A trükklaboratórium felszerelése öt munkaállomás egy-egy trükk-kamerával, amelyek közül az egyik szines filmek készítésére is alkalmas. 1936 elején készült itt az első színes magyar trükkfilm. A filmfeliratozó üzemben két berendezés párhuzamosan tudott dolgozni, a fényképüzem kilenc laboratóriumi és egy műtermi helyiséget tartott üzemben. A fénykép-és levelezőlapüzem évi termelőképessége kétmillió darab volt. Az MFI a saját gyártású filmjeinek önálló tűzbiztos archív raktárakat is épített a gyártelep udvarán.
Óriási szervezete és külföldi kapcsolatai révén az egyik legfontosabb tényezője a magyar filmipárnak és tömegtájékoztatásnak. Fényképriportok területén a Filmirodának, a híradóhoz hasonlóan kiépített cserehálózata juttatta el a magyar fényképfelvételeket a külföldi vállalatokhoz és ügynökségekhez, amelyek azután azt továbbadták az illető országok sajtója számára és ugyanezen keresztül érkeznek a csereképek a Magyar Filmiroda útján a magyar sajtóhoz. 1944. október 15-én Keviczky Kálmán százados lett a Magyar Filmiroda Rt. nyilas igazgatója.
A II. világháború után a Magyar Kommunista Párt kezelésébe került a MFI is, előbb Magyar Központi Híradó Rt., majd Magyar Filmipari Rt. (MAFIRT), később Új Magyar Film Iroda (UMFI) néven működtették 1948-ig. Ebben az évben államosították a filmipart és Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat néven egyesült a filmszakma minden ágazata. 1950-től Magyar Híradó-és Dokumentumfilmgyár lett a neve, 1957-től Budapest Filmstúdió, később pedig Mafilm II-es telep. 1987-ben Magyar Mozi és Videofilmgyár (MOVI) névre keresztelték a vállalatot, amely ekkor kettévált Magyar Filmhíradóra és a Fórum Filmstúdióra. A MOVI-hoz tartozott a Katonai Stúdió és a Reklámfilm Stúdió is. 1991-ig készültek ezen a helyen a magyar filmhíradók. Hét évvel később, 1998-ban, hatvan nap alatt bontották el az épületeket, aminek helyére 2002-ben autóbusz pályaudvart építettek.
A Magyar Film Iroda működését az alapításkor Budapesten a Sörház utca 3. számú ház szuterén helyiségeiben kezdte meg. Emblémául az MTI betűihez hasonlóan a 3 körbe tervezett M.F.I. emblémát vette fel. 1924 tavaszán a Duna áradása elöntötte a helyiségeket, ahol többek között a filmkidolgozás is folyt, így az egész céget elköltöztették a Szerecsen (ma: Paulay Ede) utca 52. sz. kétemeletes volt szállodaépület földszintjére. A költözés ideje alatt az MFI összes labormunkáját Megyer Tibor, az vállalat későbbi munkatársa, Damjanich utca lakásuk mosókonyhájában végezte. 1926 novemberétől a Filmiroda az I. kerületi Döbrentei utca 11. számú házba költözött, ami a Magyar Távirati Iroda Nyugdíjintézetének volt az épülete. A laboratórium és az irodák a ház földszintjén és részben annak pincéjében voltak elhelyezve, igen egyszerű filmtechnikai berendezésekkel. Komolyabb fejlesztésekre és a berendezések cseréjére csak 1928-ban került sor, amikor a Külügyminisztérium megbízásából megkezdődtek az egész országot külföldön is reprezentáló, egész estés országimázs-filmnek, a Hungáriának felvételei. Tőrey (Taubinger) igazgató Somkúti operatőrrel Berlinbe utazott és onnan rendelte meg az új eszközöket: kamerát, félautomata kopírozógépet, programszalag lyukasztót, higanygőz lámpával felszerelt címfelirat-készítőt. Ezzel egyidejűleg a szűk Döbrentei utcai helyiségekből a teljes Filmiroda átköltözött az MTI és Magyar Rádió Rt. akkor frissen felépített Főherceg Sándor (ma: Bródy Sándor) utcai székházának III. emeletére. A felvételezések zavartalan lebonyolításához egy 6 hengeres "Magosix" autót is vásároltak, ami mellé 1931 szeptemberében Berlinből vásároltak egy, a Tobis-Klang szabadalom alapján készült, autóba szerelhető hangfelvevő berendezéssel kiegészített Nag Protos gépkocsit (rendszáma: BN-141). Ezzel csaknem egyidőben, 1931 októberében az immár hangosfilm-technikára átállt Magyar Film Iroda kinőtte a Sándor utcai épületet és átköltözött a Pedagógi Filmgyár korábbi épületébe, amely eredetileg a fővárosi kórházak központi főzőüzeme volt. A Könyves Kálmán körút 15. szám alatti épületegyütteshez fűződik a Magyar Film Iroda történetének legaktívabb és legjelentősebb periódusa. 1935-ben az MFI egyik főmérnöke, Pulváry Károly saját hangfelvételi eljárást szabadalmaztatott, amely lehetővé tette a Tobis-Klang magas licenszdíjának kiküszöbölését. Még ebben az évben elkészült a Filmiroda első nagyjátékfilmje, a Halló, Budapest, amely a Magyar Rádió fennállásának tízéves jubileuma alkalmából készült az egykori 100 négyzetméteres konyhából átalakított műteremben és a Rádió 6-os stúdiójában. A vállalat eközben egyre nőtt, már 3 budapesti és egy szegedi mozgószínház tulajdonosa volt, sőt saját produkcióiban készülő filmjei forgalmazásához 1939 márciusában filmkölcsönző vállalatot is létesített. A filmgyár ebben a felállásban a németek bevonulásáig rengeteg játékfilmet, kultúrfilmet, reklámot és oktatófilmet készített. 
Ez volt az egyetlen olyan filmgyár Magyarországon, ahol az ötlettől a kész kópiáig mindent elő tudtak állítani egy helyen. 1941-ben külön rövidfilm is készült erről a komplex munkafolyamatról Film a filmről címmel, amelyben látható volt a műtermi munka, a laborálás, vágás, feliratozás munkafolyamata és néhány filmtrükk is. A vállalat nevét ekkoriban Magyar Filmiroda Rt.-re változtatta.
1944 tavaszán a Filmiroda addig fesztiválokon elnyert összes díját ellopták az igazgatói iroda vitrinjéből. Az igazgatóság a front közeledtével elhatározta, hogy az MFI 1924-től kezdve gondosan összegyűjtött és rendszerezett filmarchívumát biztos helyre menekíti. A választás a bombabiztosnak ítélt budafoki borospincékre esett, ahová el is szállították a Könyves Kálmán körúti boxokban tárolt játék- és dokumentumfilmek eredeti kamernegatívjait és ún. reproduktív anyagait, valamint az értékesebbnek ítélt pozitívokat. A filmgyár kisebb belövésekkel átvészelte ugyan az ostromot, de a Budafokra szállított filmanyag teljes egészében megsemmisült, amikor a Vörös Hadsereg katonái alkohol lerakatok után kutatva megtalálták a titkos raktárakat és véletlenül berobbantották a tűzveszélyes nitrófilmeket. Csak az maradt meg, amit nem szállítottak a borospincékbe, így többek között a játékfilmek forgalmi pozitívjei, néhány kultúrfilm és kisebb-nagyobb hiányokkal az 1924-től a háború végéig készült 1084 heti filmhíradó mozikópiái. A híres hangoskocsi is nyomtalanul eltűnt a háború végóráiban. A technikai berendezések nyugatra szállítását a filmgyár dolgozóinak személyes önfeláldozása mentette meg. 1944 végén "Azért is maradok!" címmel kezdtek forgatni filmet, amire hivatkozva nem engedték a berendezéseket elszállítani. Később kiderült, hogy az ál-produkció címválasztása nem volt véletlen.
A Magyar Film Iroda 1935-től állt gyártelepként a filmvállalatok szolgálatára és a Hunniánál kisebb műterme miatt 10 %-kal olcsóbbak voltak az árai. 1941-től saját produkciókat is gyártott.
Az MFI testvérvállalata a Magyar Nemzeti Apolló Rt. volt, amelyhez a budapesti Royal Apolló, a szegedi Korzó és a debreceni Apolló Filmszínházak tartoztak.
A vállalat 1941-ben 216 állandó és 40 alkalmi munkatárssal dolgozott.
Az MFI saját produkciói:
- Hallali (1935, kultúrfilm)
- Szenzáció! (1936, Gál Ernővel)
- Miből élünk? (Mezőgazdasági iparok) (1939, kultúrfilm)
- Tej, Élet, Erő, Egészség (1939, kultúrfilm)
- Magyar Falu mosolya (1939, kultúrfilm)
- Beszélő kövek városa (1939, kultúrfilm)
- Falu végén kurta kocsma (1939, kultúrfilm)
- Felvidéki levél (1939, kultúrfilm)
- Kincses Felvidék (1939, kultúrfilm)
- Autóval a Kárpátalján (1939, kultúrfilm)
- Megindul az erdő (1939, kultúrfilm)
- Jó szerencsét! (A só) (1939, rövid)
- A róka nyomán (1939, kultúrfilm)
- Budapest, környéke (1939, oktató)
- Eresz alatt fészkel a fecske (1939, oktató)
- Rendőrségi film (1939, oktató)
- Magyar só (1939, oktató)
- Bőrgyártás (1939, oktató)
- A tűz nagy veszedelem (1939, oktató)
- Balaton (1939, oktató)
- A munka akrobatái (1939-40, rövid)
- Látta-e már Budapestet télen? (1940, rövid)
- Porcellán (1940, rövid)
- Zsiga bácsi (1940, rövid)
- Így játsztok ti! (1940, rövid)
- Halló! Halló! (1940, rövid)
- Megjött a posta! (1940, rövid)
- Az Alföld öntézése (1940, rövid)
- Rizstermelés a Hortobágyon (1940, rövid)
- Árvíz (1940, rövid)
- Repül a nehéz kő (1940, rövid)
- A történelmi Erdély (1940, rövid)
- Élő fonal (1940, rövid)
- Cigarettafüst (1941, rövid)
- Film a filmről (1941, rövid)
- Három csengő (1941)
- Az ördög nem alszik (1941)
- Fehér veszedelem (1941, rövid)
- Premier a Nemzetiben (1941, rövid)
- Dr. Kovács István (1941)
- Jujj! - Nem kell megijedni! (1941, rövid)
- Film a filmről (1941, rövid)
- Varázsos vizek városa (1941, rövid)
- Minden kiderül (1941, rövid)
- Tangóharmonika-parádé (1942, rövid)
- A fejlődő társadalombiztosítás (1942, rövid)
- Mosolygó ifjúság (1942, rövid)
- Egészséges nemzedék (1942, rövid)
- Árnyékban (1942, rövid)
- Ruszin népművészet (1942, rövid)
- Kezek szimfóniája (1942, rövid)
- Kárpátalja kincsei (1942, rövid)
- Munkában és célban a telivér (1942, rövid)
- Tutajosok a Tiszán (1942, rövid)
- A bélyeg élete (1942, rövid)
- Kárpátalja zöldaranya (1942, rövid)
- Életadó vér (1942, rövid)
- Magyarok örök királya (1942, rövid)
- Szárnyas kerék (1942, rövid)
- Telivérek élete (1942, rövid)
- Kállay miniszterelnök Erdélyben (1942, rövid)
- Gömbös Gyula (1942, rövid)
- Magyar paprika (1942, rövid)
- Dolgozik a Zöldkereszt (1942, rövid)
- Új magyar otthonok (1942, rövid)
- Egészségvár (1942, rövid)
- Nagyvárad (1942, rövid)
- Kolozsvár (1942, rövid)
- Szakítani nehéz dolog (1942)
- Házassággal kezdődik (1942)
- Kölcsönadott élet (1943)
- Féltékenység (1943)
- A látszat csal (1943)
- A Kalota partján (1943, rövid)
- Szerelmes szívek (1944, Lippay Filmmel)
- Makkhetes (1944)
Tervezett, meg nem valósult filmje:
- Túlsó part (1943)
A Magyar Film Iroda műtermében forgatott filmek:
- Vica, a vadevezős (1933)
- Hacsek a korzón (1933, rövid)
- Magyar feltámadás (1938-39)
A Magyar Film Iroda műtermébe tervezett forgatások:
- Kikelet a Verhovinán (1939)
Forrás: Castiglione-Székely Filmlexikon ♦ Megyer Tibor: A magyar filmhíradó és annak felfejlődése egy operatőr szemszögéből és saját élményei alapján (1923-1961) - kézirat, MaNDA ♦ Gottesman Ernő szóbeli közlése ♦ A magyar ipar (1941. Szerk.: Dr. Árvay József) ♦ Filmművészeti Évkönyvek (szerk.: Lajta Andor) ♦ Amatőr filmélet 1936/2. ♦ Budapesti Hírlap, 1933/148. ♦ Pesti Napló, 1933/135. ♦ Gottesmann Ernő közlése
