A fővárosi mozilátogatók előtt is ismeretlen, hogy működött Budapesten önálló intézményként egy kizárólag 16 mm-es keskenyfilmeket vetítő kis filmszínház. A mozinak otthont adó eklektikus épület Budapest VI. kerületének villanegyedében álló a Munkácsy Mihály utca 21. szám alatti ház, (Hrsz: 28304) amely 1904–1905 között épült Kudelka Jakab tervei alapján. Az épület megrendelője Rudas Gyula magyar királyi kormányfőtanácsos, az Angol-Magyar Bank ügyvezető igazgatója volt. Ebben a polgári miliőben működött 1911-től a nagy hírű Gábor Fiúnevelő Intézet amelynek neves tanárai között találjuk Kuncz Aladárt és Illés Endrét, legjelesebb növendéke pedig az egyetlen Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre volt. Gábor Ignác, a nyelvész pedagógus több mint negyven évig vezette e házban híres intézetét.
A II. világháború követő években az internátus berendezési tárgyait széthordták és az épületben meglévő lakások mellett újakat alakítottak ki. A szuterénben egykor feltételezhetően az oktatási célokat szolgáló közösségi és sporthelyiségek: sakk-, asztalitenisz- és tornaterem egybenyitásával 1956-ban a MÖHOSZ (Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség) kultúrtermet alakíttatott ki, mely Munkácsy Mozi néven hosszú éveken keresztül keskenyfilmszínházként üzemeltetett. Nincsenek pontos adatok arról, hogy a mozit napra pontosan mikor nyitották meg. Az 1956-os fővárosi telefonkönyvben még nem szerepel az előfizetőként a játszóhely, de a korabeli napilapok, Szabad Nép, Népszabadság, Népszava már 1956-ban rendszeresen közlik a műsorát a fővárosi mozik között, 1957-től 1970-ig folyamatosan szerepel a budapesti telefonkönyvekben is.
A villaépület öntöttvas kerítésének kapuja mellett bal és jobb oldalra felszerelt fakeretes vitrinekben hirdették az aktuális moziműsort plakáttal és képekkel csalogatva a filmekre vágyókat. A korabeli filmszínház-építészet előírásainak mindenben megfelelő kialakítás mellett (előtér, pénztárfülke, ruhatár, gépház, mellékhelyiség) családias hangulatú, a környék lakóinak kedvelt vetítőhelyeként tartották számon. Ugyan a köznyelv „kis piszkosnak” vagy „bolhacirkusznak” titulálta, viszont vonzerejét az fokozta, hogy a filmeket frissen kopírozott, karcmentes – elsősorban a falusi mozik, kisebb művelődési házak és az iskolák számára készült 16 mm-es kópiákról – vetítették. Így ez a belvárosváros e csendes pontján premier-mozinak számíthatott, noha berendezése igazán puritán volt. Fából készült nyikorgó széksorok, függöny nélküli vászon, némi oldalfénnyel a vászon mellett és a nézőtéren. Szerény páholy kisebb emelvény mondhatni katedra korláttal és néhány székkel állt az előkelőbb nézők rendelkezésére. A korabeli filmforgalmazási gyakorlatának megfelelően a keskeny változatban a külföldi játékfilmeket keleti és nyugati országokban készült alkotásokat egyaránt fekete-fehér kópián forgalmazták. Természetesen ez nem vonatkozott a magyar filmekre. Az ötvenes évek vége felé üdítő kivétel volt az Óz, a csodák csodája amelyik színes változatban került a keskenyfilmeket vetítő mozikba. Egy-egy előadáskor a nagyfilm előtt híradót és kísérőfilmet is bemutattak. A külföldi stúdiók ismeretterjesztő, rövid, valamint animációs filmjei szintén fekete-fehér változatban voltak műsoron.
Az eredetileg normál képarányú vásznát 1967-ben néhány hetes bezárás alatt cinemascope szélesvásznú film bemutatására is alkalmassá tették, kihasználva a terem adta lehetőségeket. Még az eredeti neoncsöves oldalfények is megmaradtak az átalakítás után. Előtte a szélesvásznú formátum helyett ún. „lazított kópiákat” alkalmaztak keskenyfilm változatokon. (A „lazított kópiák” némelykor durva módon levágták a filmkép széleit, vagy kissé akadozottá tették a horizontális kameramozgásokat.) A kis játszóhely „premier filmszínház” jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy az Aranysárkány c. magyar filmet egy időben vetítette az „elsőhetes” Szikra Mozival, ( Bemutató: 1966. október 27.) ugyan még nem széles változatban. Mindez feltételezi, hogy az átalakításkor megújították vetítőgépeket, legalábbis új objektívrendszerekkel szerelték fel azokat. A felújítás nyitóműsoraként az Egy szerelem három éjszakája című színes filmet játszották. (Bemutató: 1967. június 21. Puskin.) Ami ebben a moziban akkor nézőcsalogatónak számított, mint, igazi szélesvásznú filmnézési lehetőség, egy kissé megkésett technikai fejlesztést eredményeként valósult meg. Ezzel egy időben a Révész György rendezte musical feldogozás, eredeti 35 mm-es változata volt az első hazai kísérlet a sztereó filmhang mozitechnikai alkalmazására. Hetente 14 előadást tartottak: hétköznaponként kettőt 6 és 8, hétvégenként hármat 4, 6, 8 órai kezdéssel. Egy filmet hétfőtől szerdáig, illetve csütörtöktől vasárnapig vetítettek, de sávonként néha más-más alkotást. A filmekről csak a környékbeliek értesülhettek, mivel a korabeli műsorújságok és napilapok moziműsoraiban, vagy a híres fővárosi „Hova menjünk moziba?” elnevezésű utcai plakáton a vetítőhely nem szerepelt, csak az tudhatott a programokról, aki elsétált az épülethez.
Egy 1982-es fényképfelvételen nem láthatók az épület kerítésén a vitrinek, így nagy valószínűséggel azt a korszakot amikor a külföldi filmalkotások keskenyfilmen is már mind színesben jelentek meg, mint például az IT. A földönkívüli nem érte meg.
A híres internátus épülete ma társasház, melynek falán a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kopott emléktáblája található. A szuterén jelenleg vizesedik, igen siralmas képet mutat a tulajdonos szeretné értékesíteni amiről a míves vaskerítésre kitett, oda nem illő cédulán olvasható telefonszámon érdeklődhetnek a jövendő bérlők vagy vásárlók.
Készítette: BÍRÓ FERENC
