Közepes méretű, igényes belvárosi mozi, amely a Nagymező és Mozsár utca sarkán, a "budapesti broadway-n" 1908 körül Edison Mozgó néven nyitotta meg kapuit, 298 férőhellyel. A saroképület földszinti traktusában helyezkedhetett el a mozi, mégpedig a Mozsár utca tengelyével párhuzamosan. A vászon nyilván a Nagymező utcai fronton lehetett. A vállalkozás tulajdonosa az Edison Mozgó Rt. volt, melynek igazgatója Kepes Hugó volt. A tízes évek végén Edison ügyvédei útján tiltakozott neve jogtalan használata miatt és követelte a filmszínház nevének megváltoztatását, így 1922-től a mozi a "Turán" nevet viselte. Bérlője ekkortól a magyar revíziót és a Horthy-korszakot emblematikusan kifejező Hitvallás című (Magyar Hiszekegy) vers szerzője, Papp-Váry Elemérné és tábornok férje. 
Nagyjából ezekben az években a 27 méter hosszú teremben a férőhelyek számát 360-ra növelték, majd egy évvel később egy átalakítást követően 297-re csökkentették, mert a 6x4,7m-es vászon alatt egy színpadot helyeztek el. 1925-ben a mozinak saját, öttagú zenekara volt, frissen vizsgázott gépésze, aki Ernemann és Hahn-Goerz márkájú gépeken pergette a némafilmeket az előadásokon, Kovács János volt. 1923-ban elhunyt az engedélyes költőnő, majd 26-ban követte férje is, így a mozi tulajdonjoga örököseikre szállt. A vállalkozás igazgatója a kezdetek óta Griesz Arthur volt, aki a műsorkötői teendőket is ellátta. 1927-ben a némafilm alkonyán a mozi megvált korábbi gépészétől és Rosenwasser Jenő lett az új alkalmazott. Egy évvel később, érezvén a hangosfilm közeledtét, egy főt is elbocsátottak az ötfős zenekarból. 1930 végén a gépeket felszerelték Meitner-márkájú fotocellás hangos leadóval és a maradék négy muzsikust szélnek ereszetették. 1934-ben Griesz betársult az üzletbe, majd 1941-ben elhagyni kényszerült az igazgatói státuszt, amibe Hunfalussy Rezső századost ültették bele. A gépész 1934-től a háború végéig Weisz Miksa volt. 1944 nyarától egyike volt annak a 16 fővárosi mozinak, amelyet a megkülönböztető jelzés, vagyis a sárga csillag viselése mellett zsidók is látogathattak. A belügyminiszter a Turánban a szerdai és pénteki napokon kizárólag az első előadásokat jelölte ki erre a célra.
Az ostrom alatt nemigen sérülhetett a mozi, mert azt követően hamarosan tartottak itt előadásokat. Az új tulajdonos a Nemzeti Parasztpárt "Sarló" Könyv és Film Szövetkezetéé lett, ami visszahívta a háborút szerencsésen túlélő Griesz Arthurt igazgatónak és műsorkötőnek. Az új gépész Österreicher Tivadar lett, aki a korábbról megmaradt vépekkel vetített. 1946-ban lecserélték a vásznat egy kisebbre (4x4 méter) és amerikai fotocellával cserélték le a régieket. 1948-ban államosították a vállalkozást, amely ily módon egyike lett a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat fővárosi filmszínházainak. 
A berendezés még egy ideig Griesz és felesége tulajdonában maradt, de már nem ő látta el az igazgatói feladatokat, hanem a nemzeti vállalat megbízottja, Batta Alfréd. Österreichert megtartották, de a hangleadót a magyar gyártmányú Schilling-félére cserélték le. 1949 január-február hónapban az akkori moziműsorokban felváltva hol Turán, hol Terv néven tűnik fel, február közepétől már mindvégig Terv Mozi volt a neve. De már csak rövid ideig, ugyanis 1949 június 15 volt az utolsó nap, amikor itt előadást tartottak. Másnap nyári szünetre bezárt, és többé nem nyitott meg. 1960 körül színházi kellékraktárnak használták, majd sokféle funkciót látott el az impozáns helyen lévő üzlethelyiség. Jelenleg bisztróként üzemel.
Forrás: Filmművészeti Évkönyvek (1920-1949), "Harmadik" (Panoramio), Lányi Victor dr.-Radó István-Held Albert: A 25 éves mozi. Bp., 1920. ♦ Az Est hármaskönyve 1927.
