WEISZ PISTA, A HUSZÁR

Tartalom

„Adva van egy aszfaltbetyár, akit az üldözött nő lakásáról visz el a detektív, mert azt hiszi, hogy őnagysága katonaszökevény férjével azonos. Weisz Pista aztán visszatér, mint huszár és a házaspár szakácsnőjét veszi ostrom alá. Mikor azonban ki akarják dobni, ő a nagyobbik úr, és csekély száz koronát zsarol ki a férjtől azon a címen, hogy leleplezi, mint katonaszökevényt.” (Színházi Élet, 1913/18)

„Veisz Pistáról (Horváth Kálmán) van benne szó; vérbeli aszfaltbetyár, aki száz meg egy akadályt legyőzve, egészen lakásáig üldözi Fábián Gergelynét (Ötvös Zseni). A férj ugyan nincsen otthon, de annál nagyobb baj, hogy éppen ez időben toppan be Fábiánékhoz egy detektív, azon rendelettel, hogy az otthon sohasem található, önmagától meg jelentkezni nem akaró hadköteles Fábiánt elvigye — huszárnak. Fábiánné egy csapásra két legyet üt: megmenti férjét a katonáskodástól és egyben megbosszulja magát az aszfaltbetyáron; a detektív előtt ugyanis őt, Veisz Pistát, adja ki a férjének; el is viszik őt, Fábián Gergelyként huszárnak. És mert gyöngyélet a huszárélet, a szerzők Veisz Pista huszároskodása kapcsán egész sor kacagtató epizóddal szórakoztatják a közönséget. Kap többek közt Veisz Pista kimenőt reggelig. Ezt az időt úgy akarja kihasználni, hogy a Fábián Gergely lakására megy — férji jogait gyakorolni. De csak a szakácsnőt (Ihász Gizi) találja otthon. Vele csap aztán ligeti mulatságot, hogy végül megint a Fábiánék lakására menjenek. Itt folyik tovább vígan a mulatság, aminek a házaspár hazatérése vet véget; de korántsem a huszár kárára; Veisz Pista ugyanis azon felül, hogy nagy summa pénzt zsarol ki a férjtől, amiért helyette katonáskodik, még el is parancsolja őket hazulról, merthogy ő a reggelig tartó kimenőt a szakácsnővel, náluk akarja tölteni. Fábiánék, mi mást tehetnek egyebet, szállodába mennek azon éjszakára." (Pesti Hírlap, 1913. május 4.)

„A katonai ügyosztályon rájönnek, hogy Fábián Gergely elmulasztotta leszolgálni egy hadgyakorlatát. Átírnak a pesti rendőrséghez, hogy azonnal állíttassa elő a szökevényt. Egy fürge detektív hamar el is indul Fábiánt megkeresni.
Fábiánnak csinos fiatal asszony a felesége. Margit asszony a ligetben sétál, amikor észreveszi, hogy egy kinyalt és erősen pacsuli illatos fiatalember már régóta követi. Kicsit meggyorsítja a lépteit, hogy megszabaduljon az aszfaltbetyártól. Barátunk azonban nem a szelídebb fajtából való. Az asszonyka siet? Ő is siet. Befordul a sarkon? Ő is befordul. Átvág a kocsiúton? Ide is utána. Végre is kellemetlen a dolog. Pláne egy mellékutcán meg is szólítja az asszonyt. Margit fél a botránytól s a lakása felé indul, csakhogy végre megszabaduljon a csirkefogótól. Veisz Pista, az aszfaltbetyár, azonban nem esik kétségbe, amikor az asszony eltűnik a kapuban, utána megy, sőt amikor benyit a lakásba, oda is bemegy utána. Margit elámul e határtalan vakmerőségre, hívni akarja a cselédeket, de egyik sincs otthon. Kimenőjük van.
-Mindjárt itthon lesz a férjem! – mondja dühösen.
Veisz Pista csak nevet, nem hiszi el Margitnak sem a cselédeket, sem a férjet. Amolyan hölgynek tudja talán. De mégis zörgetnek az ajtón. Az asszony kétségbeesik, hogy az ura félreérti a helyzetet és betuszkolja a fiút a hálószobába és kinyitja az ajtót. Most érkezik meg a detektív, aki Fábiánért jött. Margitnak hirtelen eszébe jut, hogy most alkalma van lerázni magáról a tolakodót, s a férjét is megszabadítani. Kihívja Pistát és a detektívnek azt mondja, hogy ez az ura. Hiába tiltakozik rúgkapál az aszfaltbetyár a detektív nyakon fogja és viszi a rendőrségre, onnan meg a kaszárnyába. Ott meg aztán szóhoz sem engedik jutni, lenyírják a szép haját, forschriftmaässig állapotba hozzák s mundért húznak rája. Pár napig keserves dolga van a kényes bankfiúnak, lovat pucol, istállót seper s más hasznos sportot űz, - míg végre egy nap kimaradási engedélyt kér.
Fel akar menni Fábiánékhoz, hogy megbosszulja a kénytelen katonáskodását. Valahogy megtalálja a házat, a lakást, becsönget, s a szakácsné nyit ajtót. Az úrék nincsenek otthon – de a szép huszár annyira megtetszik a konyha tündérének, hogy beinvitálja magához s nemsokára már örök szerelmi kapoccsal övezve mennek el a ligetbe. Pompás délutánt töltenek a vurstliban, a „Zöld vadászt” is megtapasztalják a ringlspiellel egyetemben, este pedig haza indulnak Fábiánék lakására. Ekkor már otthon vannak a nagyságos úrék. Amint Veisz Pista meglátja az asszonyt, odamegy hozzá, meg akarja csókolni. A férj megdöbbenve rivall rá:
-De hisz kérem én vagyok a Fábián Gergely. Nem igaz, Margitkám?
Férjuram féltékenységi jeleneteket rögtönöz, míg végre kiderül a helyzet. Ekkor meg ki akarja dobni a huszárt. Veisz ekkor megfenyegeti, hogy leleplezi magát a katonáéknál, s akkor őt viszik be. Ezen annyira megijed Fábián, hogy egy nagyobb summával megvesztegeti a fiút, hogy maradjon csak bent. A végén így mégis Veisz Pista, a huszár, az aszfaltbetyár, a pesti jassz-fiú marad fölül.” (Az Apolló mozi korabeli ismertetője. Krupka hagyaték.)

Érdekességek

• A Mozgófénykép Híradó 1913/19. száma szerint a szkeccs viccei néhol kissé erősek.
• A Nagybányai Hírlap, 1914. március 31-i száma elmarasztaló kritikát közöl a szkeccsről: „Kinemaszkeccs előadás. A nagybányai közönség, melynek finomult műízlése, irodalmi és művészeti érzéke van, — valóságos felháborodással fogadta a múlt heti szkeccs előadást. Valami „Weisz Pista, a huszár“ című hülyeséget adtak elő jobb sorsra érdemes színészek. Nincs mit írjunk róla. Maradjunk meg továbbra is a szép mozielőadások mellett; a Pathé-képek szépsége, érdekessége fölülmúlhatatlan s még sem kell 100%-kal felemelt helyárakat fizetni azok élvezéséért. Jól tenné az István-Király szálló figyelmes igazgatója, ha a kabarékat és a szkeccseket egyszersmindenkorra kitiltaná a színpadról. A „vándor művészek“ pedig keressenek maguknak olyan közönséget, amely élvezni tudja a Weisz Pista-féle otrombaságokat. Nagybányán nincs talaja az efféléknek.”

Galéria

Vélemények

„Veisz Pista, a huszár. (Bohózatos moziszkeccs 3 felvonásban. írták: Faragó Jenő és Harsányt Zsolt. Zenéjét szerzette: Forray Izor.)
Az Apolló szombaton olyan új moziszkeccset mutatott be, amit a mozi publikum talán minden eddigi moziszkeccsnél is jobban meg fog kedvelni; és pedig a szerzők azon ügyes fogásánál fogva, hogy darabjukat inkább és jórészt a lepedő számára írták meg, semmint a színpad számára; magyarán szólva ezúttal olyan szkeccset mutatott be az Apolló, amiben sokkalta több a mozgófénykép, semmint a próza és az ének. A jeles szerzők evvel nemcsak a mozi-publikum azon jogos óhajának akartak eleget tenni, hogy neki elsősorban is mozgófénykép kell, és csak másodsorban próza meg ének; hanem honorálni akarták az Apolló Projektographnak biztos és a külföldi gyárakkal büszkén konkuráló technikáját is, aminek már eddig egész sor pompás magyar filmet köszönhetünk. És a szerzők nem csalódtak; Neumann Józsefnek, az egyik direktornak szcenírozásában darabjukhoz a tökéletesebbnél tökéletesebb filmek készültek, mely filmek döntő hatásúak voltak a bemutató nagy sikerében. [...] Szó sincs róla, ez a történet éppen nem szolgálhat az aszfaltbetyárságot elítélő parabolaképpen; de hogy végtelenül mulatságos, amellett a bemutató közönségének folytonos nevetése és tapsa tett tanúságot. A sikerből derekasan kivette részét az előadás is; különösen a huszárt játszó Horváth Kálmán tetszett a közönségnek. Magyar nótáit sokszorosan megújrázták. A többi szerepben Ihász Gizi, Ötvös Zseni, Gabányi Jenő, K. Kovács András tetszett. Az utóbbi dicséretet érdemel a rendezésért is. " (Pesti Hírlap, 1913. május 4.)

„Veisz Pista, a huszár egy szép májusi estén, amely fölött még az elsejei házbér gondok árnyéka borongott, elindult útjára. Az aszfaltbetyárok legszimpatikusabb alakja lesz ő, a pesti bankfiú, aki mindenkor nőre vadászik, s izgalmasabb pillanatokat él át a körúton cserkészés közben, mind egy indiai tigrisvadász. Ez élelmes pesti fiú prototípusa Veisz Pista, akinek deli alakját, szombattól kezdve, pár este fogja csodálhatni Budapest népe. A közeli napok legaktuálisabb és legkedveltebb dendije lesz ő, hírneves, mint ama Krausz doktor, aki a vérpadon lelte szomorú végét, vagy mint a „gazdag ember kabátja”, amely (vagy: aki) egyszerű tárgy létére is, országos nevet vívott ki magának. Ismert lesz Veisz, a huszár, mint a gyilkos volt, - szóval utol fogja érni minden elődét, az eddigi kinema-szkeccseket.
És ez nem könnyű dolog, mert tudvalevőleg az elődök kemény fiúk voltak és soká tartották magukat életben az Apolló színpadán.
De a Veisz Pista is legény lesz a talpán. Erre van is joga, hisz szülői két olyan író, akiknek minden munkája zajos derültséget váltott ki a publikumból. Tessék megnézni Harsányi Zsolt fiatal arcát a közölt rosszakaratú karikatúrán: sikereket aratott színpadi szerző ő, akinek bizonyára tapsolt már Ön is szíves olvasó.
A másik szerző Faragó Jenő, évek óta mulattatója a közönségnek. Van-e, ki nem ismeri a Smokkék nevét? És nem ismeri a többi viharos derültséget okozó Faragó bohózatot, mozidarabot vagy operettet?
A színészek is régi ismerősei már a kinemaszkeccsek publikumának. Horváth Kálmán, Kovács Andor meg Gabányi Jenő a „Gyilkos”-ban arattak esténként négyszer igazán nagy sikereket, Ötvös Jennyben és Ihász Giziben, a szkeccs női főszereplőiben pedig új csillagokat fog felfedezni a közönségnek az a része, amelyik eddig még nem födözte fel őket.” (Korabeli műsorfüzet, Krupka András hagyaték)

„Weisz Pista a huszár” A budapesti Apolló színházban óriási sikert aratott kinemaszkeccs „Weisz, Pista a huszár" kiváltó művészi együttese fog 2 estén vendégszerepelni az Ádám-mulató Meteor-kertjében. Az igazgatóság nagy áldozatok árán szerezte meg a szkeccs előadási jogát, és (direkt e célra lehozzák az Apolló-színház, a főváros legelőkelőbb mozgószínházának vetítőgépét is, hogy annál tökéletesebben mutathassa be a (gyors népszerűségnek örvendő kiváló produkciót. A szkeccs az eredeti szereplőkkel kerül színre, tehát ugyanazon szereplők játszanak a színpadon, akik a vásznon. A szereplő művészeket előnyösen ismeri már a szegedi közönség a „Gyilkos" című szkeccsből. E kiváló művészi együttes új mozicsillagot is hoz magával, Ötvös Zsenit, aki az egyik női főszerepet játssza. (A szkeccs csak 2 napig játszik Szegeden, mert a további napok már Lúgoson, Szabadkán, Debrecenben, Nagyváradon és Kolozsvárt le vannak kötve. (Délmagyarország, 1913. június 11.)

„Kinemaszkeccs előadás. A nagybányai közönség, melynek finomult műízlése, irodalmi és művészeti érzéke van, — valóságos felháborodással fogadta a múlt heti szkeccs előadást. Valami „Weisz Pista, a huszár“ című hülyeséget adtak elő jobb sorsra érdemes színészek. Nincs mit írjunk róla. Maradjunk meg továbbra is a szép mozielőadások mellett; a Pathé-képek szépsége, érdekessége fölülmúlhatatlan s még sem kell 100%-kal felemelt helyárakat fizetni azok élvezéséért. Jól tenné az István-Király szálló figyelmes igazgatója, ha a kabarékat és a szkeccseket egyszersmindenkorra kitiltaná a színpadról. A „vándor művészek“ pedig keressenek maguknak olyan közönséget, amely élvezni tudja a Weisz Pista-féle otrombaságokat. Nagybányán nincs talaja az efféléknek.” (Nagybányai Hírlap, 1914. március 31.)