URIEL ACOSTA

Tartalom

Szomorújáték, mely a régi zsidó életből veszi tárgyát. Hőse Uriel Acosta (1585-1640) Portugáliában született egy katolizált zsidó családban. Apja katolikus pap volt. Ő azonban visszatért a zsidó hitre, majd apja halála után az egész családja követte ebben. Amszterdamba mentek, ahol jelentős zsidó közösség élt, de itt Acosta hamarosan csalódott zsidó hitnek abban a formájában, amellyel ott találkozott. A rabbi vezetők túl nagy jelentőséget tulajdonítottak a rituáléknak, a törvényes szabályoknak és a részleteknek. 1924-ben kiadott egy könyvet A farizeus tradíciók vizsgálata címmel, mely megkérdőjelezte a lélek halhatatlanságának alapvető tézisét. Acosta úgy vélte, hogy ez nem gyökerezik mélyen a bibliai judaizmusban, hanem inkább a rabbik által lett kidolgozva. A mű kimutatja az ellentmondásokat a bibliai judaizmus és a rabbik által képviselt judaizmus között, s ő ez utóbbit a mechanikus ceremóniák és gyakorlatok gyűjteményének nevezte. A könyvet ellenségesen fogadták és nyilvánosan elégették. Acostát a rabbi vezetőség elé idézték a judaizmus és kereszténység elleni szentségtörő nézetei miatt.  Acosta ezután elhagyta Amszterdamot és Hamburgba ment, de ott kiközösítették. Nehézségeit fokozta, hogy nem tudott németül. 1633-ban visszatért Amszterdamba és nem nagy meggyőződéssel, de elhatározta, hogy követi a tradíciókat és gyakorlatot. Elhatározását nem tudta betartani, hamarosan ismét kifejezte racionális és szkeptikus nézeteit, s végül arra a következtetésre jutott, hogy az egész vallás emberi találmány.  Isten nem akar üres ceremóniákat. Hitében sok tekintetben a deizmust képviselte. Nézeteiért nyilvánosan megkorbácsolták. A megszégyenítés elvette az életkedvét. 1640-ben miután megírta önéletrajzát melyben a türelmetlenség áldozatának tekintette magát, öngyilkos lett.

English content: Tragedy, which takes his subject from the old Jewish life. Hero of Uriel Acosta (1585-1640) was born in Portugal, in a Catholic Jewish family. His father was a Catholic priest. But he returned to Judaism, and after his father's death he was followed by his whole family. Went to Amsterdam, where a large Jewish community lived, but Acosta was soon disappointed in the manner of the Jewish faith he met there. The rabbis attached too much importance to the rituals, rules and legal detail. In 1924 he published a book titled Examination of traditions of the Pharisees, which questioned the basic thesis of the soul's immortality. Acosta told that it is not deeply rooted in biblical Judaism, but rather was developed by the rabbis. The work reveals the contradictions between the biblical Judaism and the Judaism represented by the rabbis, and the latter was named collection of mechanical ceremonies and practices. The book was received with hostility and publicly burned. Acosta was brought to the leadership of the rabbis because of his sacrilegious views against Judaism and Christianity. Acosta then left Amsterdam and went to Hamburg, but there he was excommunicated. His difficulties were increased because he didn’t speak German. In 1633 he returned to Amsterdam and not with great conviction but decided to follow the traditions and practices. He could not meet his determination and he expressed his rational a sceptical view, and finally came to the conclusion that the whole religion is a human invention. God does not want empty ceremonies. In his faith he represented the deism in many ways. He was publicly whipped because of his views. The humiliation took away the vitality. Wrote his autobiography in 1640 in which he regarded himself as the victims of the Impatience and committed suicide.

Érdekességek

• A film készítéséről több szaklap is hírt adott: „Uriel Acosta filmen. Gutzkov Károly világhírű drámáját, az Uriel Acostá-t, melynek a régi zsidó életből való a cselekménye, filmre ülteti át a Lux-gyár. A felvételek dr. Lázár Lajos rendezése mellett nemsokara megkezdődnek. „Uriel Acosta" a bécsi Burgtheaterben és magyar színpadokon körülbelül 25 evvel ezelőtt került utoljára színre.” (Mozihét, 1918/18)
  „A színpadi művek közül még néhány sikert aratott darabot vett tervbe a Lux filmgyár […]Karl Gutzkow Uriel Acosta című rendkívül izgalmas és érdekfeszítő szomorújátékát, amely a régi zsidó életből vett tárgyával fog feltünést kelteni…” (Színházi Élet, 1918/21)
• Lajta Andor szerint a Tanácsköztársaság előtti hetekben kezdték el, s annak ideje alatt befejezték.
• A Mozihét-ben Az új Messiás címen meghirdették (Mozihét, 1918/16)
• A film bemutatásáról azonban nem találtunk semmi információt, lehetséges, hogy végül nem is készült el.

Galéria