ÚJRAÉLŐK

Tartalom

„Mészáros ezredes lánya, Ilona misztikus tanokkal foglalkozik. Vőlegénye, Frey gyáros, helyteleníti ezt, s kéri, hogy ne olvasson többé misztikus könyveket. Ilona nem teljesíti kérését, titokban találkozik Raypourral, a fakírral, aki azt állítja, hogy Ilona előző életében az ő asszonya volt. Ilona szívéért harcol Tarnay, a szobrász is.  Ilona egy kirándulás alkalmával egy ódon várkastélyba kerül, ahol előző életének egész tragédiája a szeme elé tárul, s amikor másodszor megy a várba Tarnayval, a tragédia modern miliőben megismétlődik. A szobrász a tragédia áldozata lesz, és Ilonát a tragikus események visszavezetik józan vőlegényéhez Frey-hez.” Film-Ujság, 1922/24

Érdekességek

• A film alapjául szolgáló regény 1922. márciusában a Magyarság hasábjain volt olvasható: "A jeles tehetségű iró ezúttal úgy tárgyával, mint nagy képzelőerővel elgondolt meseszövésével új irányban próbálkozik s ez regényében AZ UJRAÉLŐK-ben pompásan sikerül neki. Két férfi és egy leány összetalálkozását — akik régebbi életüket a lovagkorban élték — kitűnő meseszövéssel eleveníti meg. A regény főszereplői: az egyik újraélő, egy hindu kolostor varázserejű szerzetesének emberfölötti akaratából újra találkoznak mai életükben. AZ UJRAÉLŐK nemcsak tárgyával fogja lekötni az olvasóközönség figyelmét, hanem finomságaival is. A regény izgalmasan érdekes, mint a legjobbfajla detektív regény, de a mesébe beleszövődik a keleti világszemlélet miszticizmusa." (Magyarság, 1922. március 1.)
• Könyv alakban csak 1923-ban jelent meg: „Az ujraélők. Pásztor József új regényében, az Ujraélők-ben a fantasztikum területére lép. A budhista világszemléletet viszi bele egy lebilincselően érdekes regénybe. Három ember, aki a középkorban élt, ma újra éli életét. Rendkívül érdekes körülmények között összetalálkoznak s egy misztikummal átsugárzott szerelmi regény kezdődik meg, mely telítve van izzó feszültséggel, drámai helyzetekkel a szelíd kibontakozásig. Ma sok ember lelki kétsége fordul a misztikum felé. Pásztor József azt a problémát elevenítette meg regényében, ami majdnem mindenki előtt felbukkan, hogy van-e ujraélés s tudatára ébredhet-e ennek az ember? Az érdekes problémát az író ismert kiművelt, könnyed stílusával teszi vonzóvá s új regénye kétségtelenül a legnagyobb körben számíthat az olvasóközönség érdeklődésére.” (Új Idők, 1923/8, február 18.)

Galéria

Vélemények

A reinkarnáción alapuló film cselekménye napjainkban indul, majd hirtelen évszázadokkal korábbi időkben folytatódik, s a regősök és várurak korában, kosztümösen látjuk viszont a  szereplőket. Egy finom szerelmi történet bontakozik ki a múltban, mely a végén frappáns fordulattal ismét visszakanyarodik a jelenbe. (Képes Mozivilág, 1920/45. november 21. 14. p.)

„Az Omniában megtartott főpróba a szakmai érdeklődők nagy tömegét mozgatta meg. A megjelentek s legőszintébb tetszéssel fogadták a Mobile újdonságát, az Ujraélők cimü drámai alkotást, amelynek szövegkönyvét Pásztor József a kiváló és népszerű iró irta igen sok ötlettel, rendkivül érdekesen. A film alapötletét a reinkarnáció szolgáltatta. A cselekmény modern miliőben indul és hirtelen átmegy, az évszázadok előtti korba, a romantikus időkbe, a regősök és várurak korszakába. A szereplők mindannyian, akik eddig a modern korban játszottak, most kosztümösen tűnnek elénk. Egy végtelenül finom és hatásaiban lenyügző szerelmi történet elevenedik meg előttünk a filmen, — amelynek végén a téma ismét visszatér a mai időkbe. A darab vége a legfrappánsabb. Meglepő befejezése mindenkiben csodálatot keltett. A főpróba közönsége osztatlan tetszéssel fogadta a Mobile uj filmjét és nem egyszer hangos tapsban adott kifejezést tetszésének. Igazi, nagy megérdemelt sikert aratott ez a film. Fejős Pál rendezte, aki ez alkalommal is fiatalos, friss tehetségének teljességét adta. Bravúros, művészi munkát végzett. Igen sokat és szépet várunk még tőle. Az Ujraélők főbb szerepeit Jankovszky Mara, Radó Teri, Müller Vali, Gellért Lajos, Darvas Ernő, Kertész
Endre és még mások játsszák, akik tökéletes alakításukkal nagyban járultak hozzá a film rendkívüli sikeréhez." (Mozihét, 1920/47)