TEGNAP

Tartalom

Hoffer gyártulajdonos megunta feleségét, s Elizzel, a milliomos özveggyel flörtöl teljesen gátlástalanul, a felesége szeme láttára. Nóra a megalázott asszony kétségbeesetten könyörög Eliznek, hogy ne tegye tönkre a házasságát, de hiába. Ám a művezető a sértés megtorlására bíztatja az asszonyt. Hoffer megkéri a gyárigazgatót, hogy csábítsa el a feleségét, mert csak akkor tud tőle elválni, ha hűtlenségen éri. A gyárigazgatónak tetszik az ötlet, mert már régóta vonzódik az elhanyagolt asszonyhoz. Rövidesen akcióba lép. Nóra azonban hevesen tiltakozik és ellenáll, majd rémülten kirohan a kertbe. A férfi a nyomába ered és üldözőbe veszi.
Közben a munkások között is nő az elégedetlenség, kitör a sztrájk, amit a művezető irányít, aki egyébként bejáratos a gyártulajdonos házába. Az igazgató a katonasághoz fordul segítségért. Fegyveresek veszik körül a gyárat, de végül nem támadnak a munkásokra. A gyártulajdonos négyszemközt beszél a művezetővel. Próbálja lebeszélni a lázadásról és megnyerni a jóindulatát. Szivarra gyújt, fölényesen hátba veregeti a fiatalembert, aki nem szól semmit, hanem eloldalog.
A temetőben találkozik Nóra és a művezető. Az asszony elmeséli a fiatalembernek az életét. Ő is alulról indult el. A gyárigazgató is udvarolt neki, de végül Hoffer gyártulajdonos kérte meg a kezét.  Az Nórát otthon a gyárigazgató várja, belopakodik a szobájába és erőszakoskodni kezd vele. Az asszony egy darabig ellenáll, de ereje fogytán elalél. Az igazgató egy pamlagra fekteti és csókolgatja. Ekkor belép az igazgató és a szeretője, aki gúnyosan mosolyog. Az igazgatót Hoffer kiutasítja, feleségével pedig aláirat egy nyilatkozatot, hogy mindenről lemond.  Még kisfiát is elveszik tőle. A kisemmizett asszony elhagyja a házat. Hoffer megköszöni a gyárigazgatónak a segítséget, majd cinkos pillantások váltva cigarettára gyújtanak.
Az igazgató orgiát rendez. Szép nőkkel heverészik, iszik, csókolózik. Közben detektívek érkeznek, akik sikkasztásért letartóztatják. Nórát kiutasítják a Hoffer villából. Elkeseredetten bolyong. A művezetővel találkozik, akinek elmondja mi történt. Az asszony egy koponyát nézeget, öngyilkosságra készül. A művezető megakadályozza, majd egy késsel leszúrja a férjet, elveszi tőle az asszonytól kikényszerített nyilatkozatot. Eztán vonatra száll és elutazik keletre a szakállas agitátorral.

Short English content: This film, shot during the People's Commune of 1919, skipping through the Chronicle of Yesterday, evokes the time prior to the revolution. It draws a parallel portrait of the immorality of those living on the sunny side and the dissatisfaction and rebellious spirit of those living in the shade. The factory owner Hoffer cheats on his wife with the flirtatious widow millionaire, then hires the factory manager to seduce his own wife whom he intends to divorce when caught in the act. His plan is a success, and he tricks his wife, as he does his workers, out of their belongings. The woman feels that there is no more to do, yet the works manager is hopeful even after the armed suppression of the workers' mutiny. He travels East, to the land of revolutionary ideas.

Érdekességek

• A Tanácsköztársaság idején készült, s ez az első igazi proletár filmként beharangozott alkotás nagyon elitélő kritikát kapott a Vörös Film, hasábjain:  „filmgiccs, amelyet csak izléstelensége, kulturálatlansága és nagyhangú, de zavaros naivsága különöztet meg az átlagos rossztól. Egyszerű, rossz film ez, egészen lehetetlen szövegkönyv után, művészi készség nélkül megcsinálva.” (1919/17) A filmmel a Központi Üzemvezető Tanács is elégedetlen volt.

• „Az ellenforradalmi időkben a rendőrség a filmet bűnjelként kezelte. Különösen a híradókat tartotta fontosnak hátha fel lehet rajtuk ismerni egyes gyanúsítottakat. Ilyenformán gondosan megőrzött minden hozzáférhető anyagot; így maradtak meg a Tanácsköztársaság filmjei a mai filmarchívum számára. A játékfilmeket ugyan a magánproducerek a maguk számára igényelték, megkísérelték hasznosítani itthon vagy külföldön: el is veszett valamennyi, néhány párméteres töredék kivételével. Csupán a Tegnap maradt meg számunkra, és két rövidfilm. „agitka”. egyiknek a címe: Őfelsége a király nevében a másik pedig Kertész Mihály utolsó itthon készített filmje, a Jön az öcsém! Farkas Antal költő, akkoriban népszerű forradalmi verse alapián. Beregi Oszkár és Kürti József, a Nemzeti Színháznak a Tanácsköztársaság mellett kiálló, két kitűnő művésze szereplésével. És megmaradt, páratlan történelmi emlékként a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság idejebeli filmhíradók teljes sorozata. (Magyar Bálint: A magyar mozi és film története 8. Forradalom és Tanácsköztársaság. In: Népszava, 1976. április 3.)

• A film inzertek nélküli munkakópiáját a Horthy-korszakban a belügyminisztérium lefoglaltatta, titkos politikai dokumentumként zárolta. Ebből a munkakópiából, inzertekkel kiegészítve, 1957-ben, Orbán Dezső közreműködésével állította össze a ma látható kópiát Molnár István filmtörténész.

Vélemények

„A Központi Üzemvezető Tanács július hó 8-án tartott ülésén a következő határozatot hozta ... A proletárakadémia néven társult csoportnak egy film elkészítésére módot nyújtottunk. Az a meggondolás vezetett bennünket, hogy minden kísérlet értékes és áldozatra méltó, amely a filmtermelésnek a művészet irányában jelöl ki célokat. A proletárakadémia előzetes beadványaiból az összes többi művészmunkások olyan szuverén lenézése és az agresszív önbizalomnak olyan fölényes biztossága árad, hogy azt kellett mondanunk: ezek kissé nyers és heves titánok, de érdekes, mert a többitől különböző lesz, amit csinálni fognak. Nem bántuk volna, ha rossz és vad az, amit csinálnak, ha csak más és új az átlaghoz képest. De láttuk, hogy egy normális filmgiccs kerül ki a kezükből, amelyet csak ízléstelensége, kulturálatlansága és nagyhangú, de zavaros naivsága különböztet meg az átlag rossztól. A kommunista világszemlélet, amelynek ők magukat kizárólagos prófétáiként hirdették, aligha hiteles és valódi, mert nem hisszük, hogy egy elsősorban szerelmi dühében orgyilkos és aztán nyugodt cinizmussal meglépő munkás képviselné az új és jobb ember típusát...
A szerelmi öngyilkosság, azt hisszük, nem forradalmi cselekedet és a feliratok pöffedt frázisai sem teszik azzá. Egyszerű rossz film ez, egészen tehetetlen szövegkönyv után, művészi készség nélkül megcsinálva. És most kijelentjük: hogy még egy jó, normális film esetében sem javasolnók, hogy a mai körülmények között egy új üzemet létesítsünk, mely annyit tud esetleg, mint a többi. De egyenesen tiltakozunk új üzem létesítése ellen, ha az sokkal rosszabbat ígér a régi formákban. Ha egyetlen képet, egy gesztust, vagy egy jelenetet látunk, ami új, ami egy célkitűzés irányába mutató, mi akár ha vad és éretlen is, de fiatal és merész, ha bosszantó, de tehetséget szikrázó, akkor a végsőkig védtük volna a proletárakadémia titánjait, így céltalan az akadémiáskodásdi...  Központi Üzemvezető Tanács.” (Eredetileg a Vörös film közölte, idézi a Film Színház Muzsika, 1969. június 21-i száma)