O'HARA

Tartalom

A cselekmény San Franciskóban játszódik le. Annyira halmozva van benne a sok váratlan és érdekfeszítő esemény, hogy tartalmát alig lehet kivonatosan közölni. Mégis megpróbáljuk, hogy legalább nagyjából beszéljünk róla. Éva kegyeiért, aki az amerikai előkelő társaság ünnepelt szépsége, két férfi versenyez különösen: Maypoíe, a tehetséges szobrász és O'hara, egy vakmerő kalandor. Éva estélyén egy milliárdos elpanaszolja, hogy drágakőből faragott Buddha-szobrát kínai szolgája ellopta. Millió dollárt igér annak, aki azt neki visszaszerzi. Őrült hajsza indul meg a szobor után, amely először a szobrász kezébe kerül, majd a kalandor birtokába jut. De a kínaiak is vissza akarják szerezni a rájuk
nézve szent kincset. O'Hara a szobor hamisítványát eladja a kínaiaknak, az eredetijét pedig Évának kínálja fel, kérve, hogy hallgassa meg. De Éva visszautasítja a kalandort, mert a szobrászt szereti. O’hara meg akar szabadulni vetélytársától és hamis vallomással börtönbe juttatja a szobrászt. Az izgalmas kalandok hosszú sorozata még csak ezután következik, amelyek folyamán alkalmunk van látni egy kinai istentiszteletet, ahol a kínaiak rájönnek, hogy O’hara hamisítvánnyal félrevezette őket. Természetesen a kínaiak is hajszát rendeznek a Buddha-szobor után. Az izgalmas események sorozatában előfordul egy vad küzdelem a robogó vonat tetején, szöktetés a börtönből, ahonnan Éva egy apaccsal szövetkezve akarta a szobrászt kimenteni. Maypole azonban O’hara kezébe kerül, aki föld alatti börtönbe viteti vetélytársát May-Poole-t, a festőt. May-Poole kétségbeesetten tiltakozik, de a túlerővel szemben tehetetlen, s rövidesen sűrű vasrácsok között találja magát. A föld alatti börtön másik részében egy hatalmas barna medve raboskodik, s a két részt felhúzható vasrács választja el egymástól. May-Poole észreveszi a feléje szaglászó medvét, s rájön, hogy élete O’Hara kezében van, mert az bármelyik pillanatban felhúzhatja a vasrácsot és rászabadíthatja az éhes medvét. Rémülten könyörög kegyelemért, de O’Hara kajánul kineveti. O’Hara néger sofőrje megszánja, s egy hosszú léc segítségével levelet nyújt be a számára a medve ketrecén át, melyben felajánlja, hogy segít neki a szökésben. A festő 5000 dollárt ajánl fel neki, ha kiszabadítja… Különösen hatásos a tűzvészjelenet a kinai negyedben. A történet vége természetesen az, hogy a szobrász és Éva boldogok lesznek, a veszedelmes kalandor elnyeri méltó büntetését. (Ország-Világ, 1920/16; Képes Mozivilág, 1920/18.)

Érdekességek

• A film forgatása során két díszletező munkás súlyosan megsebesült, amikor füstporral robbantottak.
• A forgatáshoz az állatkertből kölcsönöztek egy medvét.
• A Mozihét 1920/13. O’ haza címen említi, és Fejős Pált jelöli meg díszlettervezőként. Mozihét követhező számában (1920/14) már O’Hara című filmről írnak, melyet Uher Ödön rendez, de nem az Uher gyárnak. Mivel a szereplők és a rendezők valamint a filmgyár is azonos, valamint a film kalandor hőse O’Hara, feltételezhető, hogy az O’haza csak elírás. A téves cím azonban bekerült a magyar filmográfiákba további elírásokkal: Óhaza, s Nemeskürty könyvében már Az óhaza címen szerepel. Lásd: Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. Magvető. 359. p.
• A filmet az Omega filmgyár készítette: "Filmgyáraink nagy része, alkalmazkodva a mai igényekhez, már is rátért a nagyszabású, látványos filmek készítésére. Ilyen szándékkal alakult meg nemrég az »Omega« filmvállalkozás, amelynek vezetői Márkus László és ifj. Uher Ödön. Ez a két név elegendő arra, hogy a legszebb reményekkel nézzünk munkájuk elé. Első darabjuk »0'hara« most készült el." (Ország-Világ, 1920/16.)

Vélemények

„Éva szerepében Igalits Sandy nem mindig tudta érvényesíteni teljes egészében, különben értékes képességeit. Néha mintha bizonytalan,határozatlan lett volna. Úgy látszik, mintha eddig nem jól, vagy keveset foglalkoztak volna vele. Hogy úgy mondjam, túlságosan »anyag« a rendező kezében,- bár határozottan elsőrangú anyag. Még fiatal, s ha több önállóságra tesz szert, nagy és szép sikerekre lehet kilátása. Gellért Lajos O’hara szerepében rutinos, kiforrott tehetségét mutatja be. Neki csak azt kell mondani, hogy mit csináljon? Hogy hogyan csinálja, azt bátran rá lehet bízni. Ezáltal játéka természetes és közvetlen. Abonyi nagy odaadással játszotta a szobrász rokonszenves szerepét. A többiek közül külön dicséretet érdemel, a néger Charles Grenidge, aki meglepő intelligenciával és megértéssel oldotta meg feladatát.” (Ország-Világ, 1920/16)