MATYÓLAKODALOM

Tartalom

Rövid tartalom: A történet Mezőkövesden játszódik. Kis Pál Mihály és Thuza Erzsa leánya, Kati körül két legény forgolódik. Murányi Matyi, a bíró fia, és Nyikes Andris zsellérfiú. A lányt szülei a jómódú Matyinak szánják, de Matyi fogságba esik Szibériában. Az otthoniak csak sokára kapnak róla hírt. Távollétében Andris udvarol a lánynak, s Katinak se közömbös a legény. A lány apjának azonban nem tetszik, elzavarja a háztól, s a bánatos Andris a kocsmában vigasztalódik. Kati szülei összevesznek egy apróság miatt, ezért az apa elköltözik a Tiszán túlra, Dombrádra. Hamarosan hazakerül a fogságból Matyi, s mivel éppen búcsú van a faluban, gyorsan híre megy hazatérésének. Mikor Thuza Erzsa megtudja, hogy Kati vőlegényjelöltje hazajött, a plébános segítségével levelet ír urának, hogy jöjjön haza, mert lányukat férjhez kell adni. A két vetélytárs Matyi és Andris összeverekszik a bálban. Andris megsebesíti Matyit, ezért börtönbe zárják. Andris azonban rátámad a cellájába belépő őrre és megszökik. A csendőrök üldözőbe veszik, hosszú izgalmas hajsza kezdődik, melynek végén elfogják, és újra börtönbe zárják a legényt. Matyi megkéri Kati kezét. Kati apja hazatér, kibékül feleségével, s megtartják az esküvőt. Andris épp az esküvő napján szabadul. Elmegy a lakodalomba, s a menyasszonytánc során ő is felkéri a lányt. Kati azonban kiadja az útját, visszaadja neki a kendőt, melyet lány korában kapott tőle. Az elkeseredett Andris rágyújtja a tetőt a padláson nászra készülő fiatal párra.

Részletes tartalom: „Thuza Kati, a falu szépe Nyikes Andrist, a falu gulyását szereti, ámde matyótörvény szerint csak azé lehet, akit a szülői akarat számára már kicsi korában kijelölt és ez a szibériai fogságban szenvedő Murányi Matyi, a falu bírájának fia. Látjuk a szibériai nagy kőbányát, ahol elszakadt véreink verejtéket izzadnak, látjuk Matyit, amint írja a reménykedéssel telt levelezőlapot szülőfalujába… „ha Isten segít, szüretre otthon leszek…” És a sok közül, egy levél mégis hazaérkezik és Jankó, a Matyi gyerekkori játszópajtása, egy félkegyelmű fiú szerte hordja az örömhírt Mezőkövesd utcáiba… „Meggyün a Matyi!”
Kati durcásan veszi a hírt és bizony szívesebben enyeleg a deli Andrissal a gémes kút körül, mikor Kati apja, az Erzsa, vagyis a Kati édesanyja biztatására, kiutasítja Andrist a portáról.
Haragosak a szülők és ennek tudható be, hogy mikor Erzsa behozza Mihály gazdának az estebédet, nem kínálja szokás szerint a megszokott hitvesi kedvességgel, hanem egyszerűen leteszi a tálat az asztalra. Éktelen dühbe jön erre Mihály… „ő nem kutya, hogy szó nélkül lökjék eléje a tálat!” … és Erzsa elé vágja. Hasztalan engeszteli apját Kati, Mihály haragosan összeperel az asszonnyal és elhagyja a portát. Amint a korcsma előtt megy, ott látja dorbézolni Andrist, aki ugyancsak észreveszi Mihályt és éjnek idején, miután Mihály eltávozott, belopakodik a Katiék udvarára és hívja, csalogatja Katit. Ez nem jön a hívó szóra, mire Andris megfogadja, hogy hiába kergették ki a portáról a leány mégis az övé lesz.  Mihály leér a Tisza partra, a túloldali földesúr gyerekeinek elragadt lovait megállítja a komp előtt és beszegődik az urasághoz szolgálatra.
Ezalatt vasárnapra ébrednek Mezőkövesden és fényes körmenetben fejezi ki a nép szent áhítatát védőpatrónusának, Szent Lászlónak ünnepén. Múlnak a hetek és senki sem sejti, hogy Matyi közeledik szülőfalujához. Andris éppen kedvesen enyeleg Katival, a leány éppen nyakába köti Andris jegykendőjét, amikor bekanyarodik a kerekes kúthoz Matyi és megkövülve látja, mi vár reá itthon… Andris kevélyen sértegeti a rongyos ruhájú Matyit, mire Kati finom érzése idegenkedve fordul el a hegyke legénytől és szíve lassan Matyi felé fordul. Nagy az öröm a bíróék házában, amint megérkezik a fiú. Egy kettőre mint futótűz járja be a hír a portákat. Jönnek Matyi pajtásai a hazatért bajtársat köszönteni, aki immár nyalkán kiöltözve várja őket és mennek a korcsmába, táncra. Ott dőzsöl már Andris. Szembe kerül a két legény és mikor Matyi Katival táncol, Andris bicskát ránt és megsebesíti Matyit. Nagy az izgalom Csendőrök jönnek, elvezetik a duhaj legényt, Kati pedig leoldja az Andris jegykendőjét nyakáról és a Matyi vérző homlokára köti. Matyi felháborodik, letépi a kendőt… „idegen rongyot ne köss a fejemre!” Kati könnyek között néz a pajtásaival távozó Matyi után.
Erzsa, a Kati anyja rászánja magát arra, hogy megsértett urát, Mihályt hazahívja, mert a Matyi hazaérkezett és lakodalmat kell tartani. Ehhez pedig okvetlenül a gazda jelenléte szükséges. Megírja hát levelét a parókián a tisztelendő úr segítségével. Arany búzatáblák között arat Mihály. Jön a levél és a nagy embert meghatják a hívó szavak, elfogja a vágy az otthon után. Megy. Ámde Kati szívét marcangolja a kétség: Melyik hát az igazi…? Matyi-e? Andris-e? Kimegy a kálváriára a temetőbe és ott kéri az Úr tanácsát, útmutatását.
Közben Andris leüti a börtönőrt, kiszabadul… menekül. Az őt üldöző rendőrök és csendőrök elől beveti magát egy kútba – majd át a kerítésen … járatlan utakon gázol a patakban… leveti magát a vízimalom kerekén s fut a temető árkába. Ott látjuk a sírkövek között. Most észreveszi Katit amint ez a kálvárián imádkozik. Hozzárohan. Búcsúznak…. „kergetnek, pedig csak az a vétkem, hogy nagyon szeretlek, Kati…” Menekül. Katit hasztalan vallatják a rendőrök. Andris már egy frissen ásott sírba ugrott, majd ki a temetőből. Ott állanak a csendőrlovak - Egy rendőr tartja. Andris lesújtja a rendőrt. Felpattan az egyik csendőr lóra és elvágtat. Ezalatt Kati hazaért. Jönnek a Matyi bejelentő legényei. Jön Matyi, matyó szokás szerint és megkéri a  leányt. Kati megadja magát a szülői akaratnak, Isten rendelését látja és kedvesen fordul Matyi felé. Andrist pedig kergetik a csendőrök a Tisza partján. Most egy magányos kápolnába csalja a legény üldözőit… most leveti magát a toronyból… most egy szélmalom forgó szárnyára veti magát Andris… fellendül a magasba, miközben üldözői elvágtatnak alatta. Most a vízpartján lapul a legény a füzesek között. Egy csónakos kél át a vízen, Mihály. Andris odafut és belelöki az embert a vízbe, ő pedig beevez. Hasztalan tüzelnek utána a csendőrök… körülötte hullanak a golyók a vízbe. A csendőrök nekivágnak a víznek. Úsznak. Andris közben partot ér. Berúgja a csónakot, melyben Mihály szűre maradt, a vízbe. Csendőrök átúsznak a Tiszán. Meglátják Andrist a füzesben bujkálni. Utolérik. Bilincsbe verik. Közben a révészek kifogják a magányos csónakot és mivel a szűrről és a benne levő levélről ráismernek a gazdára, megviszik a gyászhírt Kövesdre, hogy Mihály a vízbe fult.
Nagy az elkeseredés Erzsáéknál. Nem tart soká, mert megérkezik Mihály. Erzsa békíti. Behoz egy telitál káposztát és kedvesen tolja ura elé… „egyék már kend, no!”…. pát hét múlva pedig lakodalom van a bíróék udvarán. Látjuk az egész káprázatos lakodalmat. Matyi nagy boldogságában, szabadon kéri a törvénytől Andrist s ez elhagyja börtönét. Folyik a lakodalmi tánc a maga pompájában, amikor betoppan Nyikes Andris, hogy ő is táncoljon a menyasszonnyal. Matyi választásra hívja fel Katit. Ő vagy Andris. Kati elfordul a legénytől. Ő tudja kötelességét. Leoldja a jegykendőt és Andris elé dobja, pedig a szíve majd megszakad bánatában. Andris megtörten távozik. Közben hozzák a menyasszony turbékoló ágyát színpompás felvonulásban… ősi törvény szerint fektetik a menyasszonyt tarka nyoszolyóleányok, deli legények és elkísérik a padlás feljáratáig, ahol a nászéjszakát tölteni szokta a fiatal pár s mialatt ezek eltűnnek a padláson, lenn parázs táncot ját a lakodalmi fiatalság.
Andris a szérűskertben ül egy szekéren és nem bír a szíve keserűségével és mikor leszáll az éjjel és elcsendesül a lakodalmi zaj, Kati kiemelkedik a széna közül a padláson és kinyitja a lakodalmi batyut. Eszik. Közben Matyi is ugyanezt cselekszi. Jóízűen lakmároznak a fiatalok. Andris pedig leszámol önmagával. Előveszi pisztolyát… néz a lakodalmas ház felé… a szíve majd megszakad… most a padláson lakmározók rémülten tekintenek kifelé… mi pedig egy füstgomolyt látunk egy eltemetett boldogság romjai felett. Vége az első résznek.” (Mozgófénykép Híradó, 1920/34. augusztus 22.)

Kimaradt jelenetek

Érdekességek

• 1922-ben a film szkeccsváltozatát is bemutatták.

Vélemények

„(Délibáb az Omniában) Magyar filmet, amelyben magyar minden vonatkozás, magyar a színhely, és a szereplők szíve, Garamszeghy Sándornak Délibáb című filmjét mutatja be hétfőn (okt. 25) az Omnia. Ez a film mozira való átkomponálása a szerző Matyólakodalom című színművének, amely nemrég nagysikerű műsordarabja volt a Nemzeti Színháznak. Művészi kivitelében is kitűnő a Délibáb, méltó képviselője a gyönyörűen fejlődő magyar filmgyártásnak. A filmen a főszerepeket Muzsnay Bella és Garmaszeghy Sándor játsszák kitűnően. Hálás szerepük van Bakónak, Pilinszkynek, Fáy Szerénának és Demjén Marinak.” (Pesti Hírlap, 1920. október 24. 9.p.)