Deésy Alfréd | rendező |
George Sand | író (regény: Leone Leoni 1933) |
Olt Arisztid (=Lugosi Béla) | Leoni Leo |
Góth Annie | Juliette |
Fiáth Róbert (=Fehér Gyula) | Lorenzo marquis |
Kurd Viktor (=Gellért Lajos) | Róbert |
Bársony Lilla | Zagarolo hercegnő |
Rolla Marel | Carmen táncosnő |
Turán Gusztáv | Mario |
Dán Norbert (=Földváry József) |
|
Kornay Richárd | |
Lóth Ila | |
Peterdy Klára |
Szironthai Lhotka István | díszlettervező |
Geiger Richárd | producer |
Rákosi Tibor | producer |
gyártó cég | |
Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. | forgalmazó cég |
1917. augusztus | sajtóbemutató |
bemutató |
Némafilm, 35 mm-es, 4 felvonásos, eredeti hosszát nem ismerjük.
A film kópiája nem maradt fenn.
Szenzációs bűnpörök igazolják, hogy a legsötétebb, legveszedelmesebb banditák be tudnak férkőzni a legelőkelőbb körökbe, sőt maguk is a nagyúri társaság tagjai. Ennek az izgalmas drámának a főhőse is egy ilyen frakkos, nagyúri bandita: báró Leoni Leó. Páris, Brüsszel legelőkelőbb köreiben otthon van, maga is régi arisztokrata család tagja. Amellett egy úri, nemzetközi szélhámos bandának, az úgynevezett »Tízek«-nek a vezére. Párisban kedvese a dúsgazdag mellbeteg Zagaroló hercegnőnek, akit állandóan zsarol. Egy alkalommal Leonit és a Tízek több tagját hamis kártyajátékon éri egy társaságbeli úr, Róbert, aki lelepleztetéssel fenyegeti meg, hogyha nem hagyja el Párist. A Tízek erre hadiszállásukat Brüsszelbe helyezik át. Itt Leoni megismerkedik a leggazdagabb brüsszeli ékszerésszel, Duponnal és családjával. Az ékszerészéknek gyönyörű lányuk van Juliette. Leoni magába bolondítja a lányt azzal a szándékkal, hogy ezen a réven hozzáférhet a rengeteg vagyonhoz. Megnyeri a szülők bizalmát is, valósággal családtag lesz. Egy nagy jelmezes bálra elkíséri a családot. A leány érdekes, eredeti jelmezét ő maga tervezi s a jelmezre egy millió értékű ékszert tétet az ékszerésszel. A jelmezbálon a véletlen elébe hozza Róbertet, aki annak idején Párisban leleplezte hamisjátékát. Róbert ráparancsol, hogy Brüsszelből is pusztuljon. Leoninak nincs más választása, minthogy ismét tovább álljon. Magával szökteti azonban Juliette-t is, aki ész nélkül szerelmes belé. De természetesen magával viszi a milliós ékszerekkel teletűzdelt jelmezt is. Juliette útközben megtudja, hogy szerelmese ellopta apja ékszereit a jelmezekről, de már nem tud szabadulni a kalandor hálójából, aki jól megjátszott szerelmeskedésével mindenre rá tudja venni a hiszékeny nőt. Leoni kastélyában dévaj mulatozás, dőzsölés közben a társaság egyik előkelő tagja, a marquis szemet vet a szép Juliette-re. Ez a marquis kártyán elnyeri Leoni minden pénzét s Leoni szorultságában nagyobb összegért átengedi Juliettet a marquisnak és felkeresi régi szerelmét, a már súlyos beteg Zagaroló hercegnőt. Juliette felháborodva utasítja vissza a hozzá közeledő marquist és kiszökve annak ölelő karjaiból, elmenekül. Újra felkeresi Leonit, akitől még ezek után sem tud elhidegülni. Leoni rábírja a beteg hercegnőt, hogy végrendeletében egész vagyonát hagyja reá. A ravasz kalandor, hogy az örökölendő vagyontól el ne essen és a hű Juliettet se kelljen elűznie magától rábeszéli Juliettet, hogy szerepeljen nővére gyanánt s foglaljon el a beteg hercegnő mellett ápolónői állást. Így a szegény agyongyötört Juliette kénytelen szemtanúja lenni, miként enyeleg Leoni a hercegnővel. Hogy Leoni mihamarabb hozzájusson az örökséghez, társaival szövetkezve megmérgezi a hercegnőt. Azonban a jogos örökösök megtámadják a végrendeletet, a pört megnyerik s így Leoni nyomorba jut. Most már csak egy módot talál a kalandor anyagi helyzetének fellendítésére és pedig azt, hogy Juliettet végérvényesen eladja a marquisnak. Juliette inkább kiugrik az ablakon, semhogy a gyűlölt marquis szeretője legyen s Marionak, egy rokonszenves fiatalembernek pártfogását fogadja el. Mario és Juliette egy fürdőhelyre utaznak, ahol a véletlen különös játéka összehozza Juliettet Leonival. Juliette elfeledve pártfogóját, szenvedélyesen rohan Leoni ölelő karjaiba. Leonin azonban végre is beteljesül a sors igazsága. Egy elhagyott kedvese, Carmen ausztráliai táncosnő éppen Juliettel való ölelkezése közben leszúrja. Leoni holtan rogy össze, Juliette pedig megtörten borul rá. (Mozihét, 1917/32)
Lugosi Béla mulatságos története a Színházi Élet, 1917/35. számában jelente meg: "A férfi színészek közül óriási ambícióval készül szerepeire a kitűnő Old Arisztid. Állandó jelszava: Csak reálisan, mindent az életből ellesetten kel csinálni. Most azután, hogy a „Leoni Leó" cimű kalandor történetben, egy tolvajtanyán játszódik le egyik jelenete, addig könyörgött egy detektív barátjának, mig az egyik este csakugyan elvitte egy hírhedt külvárosi lebujba. Másnap ragyogó arccal állit he a próbára Old Arisztid. — Nos, hogyan sikerült? — kérdezik tőle. — Nagyszerűen, — felel boldogan. — Képzeljétek milyen szerencsém volt. A gazemberek olyan kitűnően játszottak, hogy ellopták az aranyórámat!"
„George Sand ismert regényéből, a Leoni Leoból négyfelvonásos kalandordrámát csinált a Star. A fölötte izgalmas menetű film egy frakkos haramia élettörténetét tárja elénk. Báró Leoni Leo a legveszedelmesebb banditák egyike, azonban a legelőkelőbb körökben fordul meg s itt követi el szélhámosságait. A darab cselekménye annyira tömör és lebilincselő, hogy a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot.” (Mozihét, 1917/32)