AZ ARANYHAJÚ SZFINKSZ

Tartalom

Viola, az éjszakai virágáruslány végső elkeseredésében halálra szánja magát. Éppen arra készül, hogy vízbe ugorjon, de arra jár egy fiatal festő és megmenti az életét. Egymásba szeretnek és összeházasodnak. A szerelmes festőnek ifjú hitvese lesz a modellje, róla festi híres képét, Az aranyhajú szfinksz-et, amellyel díjat nyer. A festményt egy milliomos vásárolja meg, aki beleszeret a gyönyörű szfinkszbe. Boldogan nézegeti a képet, de egy idő után már nem elégíti ennek birtoklása, a modellre vágyik. Megkörnyékezi Violát, aki gondolkodás nélkül elhagyja férjét a milliók kedvéért, mert világ életében fény és pompa után sóvárgott. Az elhagyott festő bánatában inni kezd. Viola sem boldog a milliomos mellett, visszavágyik az éjszakába. Titokban néha elszökik, kalandokat keres. A milliomos titkára, aki reménytelenül szerelmes belé, tudomást szerez félrelépéseiről. A féltékeny fiatalember jelenteni akarja főnökének Viola hűtlenségét, de az asszony csókokkal hallgattatja el. A mit sem sejtő milliomos kényezteti, mindennel ellátja kedvesét, még a végrendeletében is gondoskodik róla, halála után egy milliót hagy rá. Mikor Viola erről tudomást szerez, siettetni akarja a sorsot, felbéreli elzüllött férjét, hogy a gazdag szeretőjét megölje. A merénylet nem sikerül, a festő sebesül meg, s haláltusája közben elárulja a milliomosnak az asszony tervét. Viola szó nélkül ott hagy mindent, hátat fordít egész eddigi életének és nekivág az éjszakának.

Galéria

Vélemények

Az első Herczeg—Márkus film A mozi-vászon, amelyen drámák, harciképek, bukfencező vígjátékok leperegnek, valami egészen különös birodalom. Egészen újfajta irodalmat és egészen új színművészetet produkált, amelyeknek eszközei máshol keresik az artisztikus finomságokat, mert máskülönben az érdekességük halványul el. A mozi művészetébe igazi irodalmat és igazi színpadi értékeket belévinni: ez nagy feladat. De nem lehetetlen. A legújabb mozi-darab ezt a célt is elérte: művészi értékű minden tekintetben és minden tekintetben érdekes is. A művészi értékeket Herczeg Ferenc és Márkus Emilia vitte be a mozi-darab nyers matériájába. Herczeg Ferenc, aki az „Aranyhajú szfinksz" szövegkönyvét írta, belevivén mesteri meseszövésének, karakterizáló erejének és színpadi érzékének minden szépségét; és Márkus Emilia, aki ebben a darabban, a címszerepben mutatkozik be mint moziszínésznő, nagy sikereket aratott valamennyi szinpadi kvalitásával. A darab művészi értékeit ez a két név garantálja, míg a mozitechnika művészetének és érdekességének kibányászásában ifj. Uher Ödöné az érdem, aki a nehéz feladatot igazi virtuozitással oldotta meg. Az első Herczeg—Márkus mozi-színdarabból, az „Aranyhajú szfinksz"-ből mai számunkban közlünk egy sorozat képet. (Új Idők, 1915/1)

Vári Rezső emlékirataiban beszámol a film kudarcáról, melynek oka elsősorban az volt, hogy Márkus Emilila ekkor már 52-53 éves lehetett, s felvevőgép előtt nem sikerült a fiatal nő illuzióját kelteni. A Nemzeti Színházban elfogadott széles gesztusok sem voltak előnyösek a vásznon.