AZ APOSTOL

Tartalom

Sylvester szülők nélkül, szegénységben nő fel. Minden megaláztatást eltűr, hogy tanulhasson. Egy falu jegyzője lesz. Haladó nézetei miatt lehetetlenné teszik, ezért a fővárosba megy, hogy a költői hivatásnak éljen. Merész műveit azonban nem közlik, s egy padlásszobában tengődik feleségével és gyermekével. Kitör a forradalom, melynek egyik vezére lesz. A forradalom bukása után bebörtönzik lázításért. Mikor kiszabadul, megtudja, hogy felesége és gyermeke is meghalt, úgy érzi, az a küldetése, hogy megszabadítsa népét a zsarnokság alól, merényletet kísérel meg a zsarnok ellen. Terve nem sikerül, elfogják és felakasztják.

A korabeli tartalomismertető szövege:

Első felvonás

Petőfi Sándor magányosan ül szobájában és nagy művén dolgozik, amelyben saját életét, szenvedéseit írja meg költői nyelven, kiszínezve, drámaivá téve.
Sylvesterről szól a mű, egy fergeteges éjszakának szomorú elhagyott gyermekéről. Sylvestert egy kocsiban találják, ahova anyja, szegény nyomorgó asszony rejtette el. Amikor a kocsis megtalálta a kis pólyát bosszankodott és egy korcsmaajtó elé tette őt, ahol az első részeges vendég botlott meg benne. De a részeges tovajnak megtetszett a véletlen gyermeke, felnevelte őt, hogy öreg napjaira ne magának kelljen dolgoznia, hanem a gyermek tartsa el őt. Az öreget azonban egy napon elfogják, a gyermek az utcára kerül, ahol egy öreg banya találja meg és koldulásra tanítja ki. Koldult és koplalt, ezzel teltek napjai a szegény Sylvesternek, míg egy napon egy mogorva arcú öreg úr áll vele szóba és mikor elpanaszolja neki életét, magával viszi őt fia mellé, szolgának, játszótársnak. Az úrfi, mint a nagyságos úrfiak mind, durva volt és kegyetlen, ütötte, verte Sylvestert, aki minden ütleget tűrt, mert az úrfi mellett tanulhatott írni-olvasni, és mindent, amire lelke szomjazott. De azután nem bírta ki többé a verést és egy alkalommal kijelentvén, hogy nem tűri az ütlegeket, ott hagyta a házat, hol gyermekévei úgy úsztak el, mint virág az iszapban. Az úrfi nevelője egy kis pénzt adott Sylvesternek, megjósolta neki, hogy nagy ember lesz belőle és Sylvester útnak indul a főváros, a nagy világ felé.

Második felvonás

A nevelőnek igaza volt. Sylvester nagy ember lett. Nevet, hírt küzdött ki magának és minden szava minden tette a szabadság és a nép szolgálatában állott. Szegény emberek jöttek hozzá egyszer és meghívták falujukba jegyzőnek. Sylvester atyja és tanítója lett a falunak, de a falu két háza, az udvarház és a paróchia rossz szemmel nézték az ő működését. Azt hitték az urak és az egyház ellen lázítja a népet és meg akarják őt törni. Az uraság fel is hívatta őt a kastélyba és felajánlotta neki, hogy vagy ő hozzá szegődik, vagy kikergeti a faluból. Sylvester igazsága tudatában visszautasította az ajánlatot és ekkor érte élete első csalódása. A következő vasárnapon kiprédikálta őt a pap, népbolondítónak nevezte és Sylvester keserűen látta, hogy a nép ellene fordult.
Csak egy híve maradt a faluban. Az uraság leánya, akinek egyszer elmondotta életét, és a lány beleszeretett. Sylvester elhatározza, hogy otthagyja a falut, és utolsó éjszakák búcsút vesz a leánytól, aki megígéri, hogy ha az övé nem lesz, másé sem lesz, és Sylvester ismét megindult a nagy úton a főváros felé. A leány pedig otthagyva kényelmes, puhapárnás otthonát, követte őt lépten-nyomon.

Harmadik felvonás

Sylvester Pestre érkezve a külvárosban bérelt egy kis padlásszobát, hogy ott folytassa költői munkásságát nélkülözések, szenvedések közepette. De egyszerre csak kopogás hallatszik, nyílik az ajtó és belép rajta az uraság leány, Sylvester egyetlen híve, aki még bízik benne, hisz neki, jobban, mint ő maga. Sylvester nem hisz a szemeinek, míg a lány el nem mondja, hogy

Utánad jöttem,
S ha kiutasítasz a szobából,
Leülök a küszöbre
És ott ülök, míg megreped a szívem.

Egymás nyakába borultak és a nő ott maradt Sylvester mellett, akihez Isten és a szerelem kötötte. A nő mellett Sylvesternek mintha szárnyai nőttek volna. Boldogan, elégedetten, szorgalmasan akart dolgozni, hogy kenyeret tudjon adni, ma még két, holnap már három szájnak. De a szerkesztők nem fogadták el írásait. Nagy költő volt, de írásai szabadok, veszedelmesek.
Sylvester elkeseredik, de nem tudja önmagát, lelkét, gondolatait megtagadni. Inkább nem ír, hanem mások írásainak másolgatásával tengeti életét, mint hogy mást írjon, mint amit szíve parancsol.
Érezte, tudta, hogy érvényesüléshez kell jutnia és várt, várt a nagy időkre. És a nagy idők elkövetkeztek. Sikerült egy titkos nyomdában kinyomatni írásait és mikor felvirradt a legszebb, a legnagyobb nap, március idusa, akkor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szavalt, szónokolt és ezrével szórta a nép közé írásait, amelyeket mohón kapkodtak szét.
De a nagy dicsőség újabb keserűséget hozott Sylvesterre. Lázításért elfogják és anélkül, hogy feleségétől búcsút vehetne, tömlöcbe vetik. Midőn felesége ezt megtudja, felkapja gyermekét és félőrülten bolyong az utcákon, hogy férjét megtalálja. Mindhiába.
Sylvester vastag rabbilinccsel a lábán ül a vasajtó mögött és minden gondolata feleségéhez, gyermekéhez száll, de csak a lelke tud velük lenni, testét fogva tartja a zsarnokság bilincse…

Negyedik felvonás

A rab költő feleségére és gyermekére mis sors várhat? Bolyongásuk közben kimennek a temetőbe és ott lassan, puhán, melegen eltakarja őket a hó.
Múlnak a napok, múlnak az évek. Sylvester úgy érzi, mintha egy hosszú-hosszú álmot álmodna végig a börtönben. Haja megfakul, arcát ráncok hálózzák be, egyszerre megjelenik a felesége és gyermeke. Mire a látomás eltűnik, letörnek kezéről a bilincsek és a börtönőr lép be, mondván neki: Szabad vagy.
Sylvester lelke alig tudja befogadni örömét, s azt hivén, hogy vele együtt szabad a nép és a haza, boldogan támolyog ki a börtön kapuján. Első útja a régi lakásához vezet, de a háziasszony nem ismeri meg és mikor felesége és gyermeke után kérdezősködik, azt a választ kapja, hogy meghaltak bánatukban, pedig az a gazember nem érdemelte meg ezt.
Sylvester lelkében újra összegyűl a keserűség. Kimegy a temetőbe, de nem találja meg drága halottai sírját. Most számot vet magával mégegyszer, egyedül áll, nincs senkije, a nép nem szabad, zsarnokság alatt nyög, neki még egy feladata van hátra, talán sikerül és ezért érdemes lesz meghalni.
Másnap fényben úszik a város, az ellenséges zsarnok kocsizik át az utcákon. Sylvester elvegyül a tömegben és merényletet követ el a zsarnok ellen. de a merénylet nem sikerül, elfogják őt és őt is eléri az apostolok végzete, bitófán végezteti ki a zsarnok.
A gyertya már csak pislogva ég, a költő befejezte hatalmas alkotását és nyugalomra tér.
Mozihét, 1916/12