A NAGY LESZÁMOLÁS

Tartalom

Történik a mozgósítás első napjaiban és a jelenben, részben Budapesten, részben a szerb határon. Bíró János gazda féltékenységből elűzi nejét, Ágnest és csak Piroska leányának él. Kitör a háború. János gazda „népfölkelő”-ként önként menne a frontra, csak egy dolog aggasztja, hogy mi lesz közben kis leányával, akit egyedül kell odahaza hagynia. Végük Erzsók asszony és apósa unszolására hazahívja feleségét, hogy gyermekének őrző anyja legyen. Ezek után teljes hittel és bizalommal indul a csatatérre. Egy egész felvonás mutatja be harctéri kalandjait a szerb határon. Egy előörsben teljesít szolgálatot, amíg meg nem sebesül.  A kórházban végérvényesen kibékül a feleségével. Pár hét múlva hazatér. A lábadozó boldogan tölti napjait kislányával és feleségével, de amint eljön az este, nem tud aludni. A Száva partra gondol, hol bajtársai még most is ütik az ellenséget, s a szuronyroham szédítő mámorára, és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újból elmenjen a frontra. Mert úgy érzi, hogy menni kell, amig erő van a karban, menni kell, ha valaki azt üzeni.

Érdekességek

• A Népfölkelő című film szkeccsváltozata.
• A szkeccset Pozsonyban és Ausztriában is bemutatták.

Galéria

Vélemények

„(A nagy leszámolás.) A tavalyi szezon során hihetetlen népszerűségre tettek szert a moziszkeccsek, a vidéken talán meg nagyobbra, mint a fővárosban. Ha rendes, békés viszonyok között indul meg az idei szezon, bizonyára e műfajnak sok új érdekes termékével találkozott volna máris a közönség, ámde a mai viszonyok között e tekintélyes anyagi és erkölcsi tőkét igénylő műfajt mintha teljesen elhanyagolták volna; holott a közönség kapva-kap utána és a vidék különösképpen várja, éppen mert sokhelyütt nem olyan kielégítők a színházi viszonyok, mint rendes időben . . . Kész siker vár tehát eleve arra, aki ma szkeccsel mer előállani; mint Pintér Imrére is, aki A nagy leszámolás címen hat részből álló szkeccset írt és hozott a piacra. Pintér szkeccsének kedden délután volt meg a főpróbája a Kultúrszínpadon; a meséje rendkívül érdekes, magyaros érzéstől sugallott történet, amit pompás zeneszámok kisérnek. A szerző a néhai Népszínháznak volt egyik fölötte népszerű tagja; szívhez férkőző játéka, éneke meg fogja hódítani a közönséget saját darabjában is, amelyben János népfölkelőt játssza meg spontán melegséggel, Ágnes szerepét Parlaghy Kornélia adja, aki a vidéken, főleg Pécsett és Kolozsvárott kitűnő csengésű nevet szerzett magának a primadonna! szerepkörben; sőt, mint operaénekesnő is nagy sikereket aratott, főleg a Mignonban és a Carmenben. Mint Ágnes teljesen méltó partnere Pintérnek, ők ketten viszik az előadást, amely egyébként is igen sikerült. Szentes János, a Városligeti Színház volt népszerű komikusa, igazán mulatságos, Delli Lajosné Erzsike asszonyt adja jellegzetesen, míg Pintér Irénke, mint gyermekszereplő, a legszebb reményekkel kecsegtet. A lebilincselő, a mai vérzivataros napokból vett motívumokkal átszőtt, cselekményt kitűnően megválogatott zeneszámok tarkítják, míg a filmrészek, rendezés, megjátszás dolgában vetekednek a színpadi részekkel. A film bravúros technikája és rendezése Neumann József Korona filmgyárát dicséri. A főpróba-közönség viharos tetszéssel fogadta Pintér szkeccsét, mely előreláthatóan sok száz előadást fog megérni.” (Pesti Hírlap, 1915. január 13. szerda)

„(Pintér Imre) Nagy leszámolás című moziszkeccsét, melynek előrelátható nagy sikerét már a nyilvános főpróba megpecsételte, az Apolló-színház kötötte le sorozatos előadásra. A moziszkeccset, melynek főszerepét a szerzőn kívül Parlagi Kornélia neves soubrette-primadonna játssza, eddig Szolnok, Hódmezővásárhely, Debrecen és Kolozsvár állította be műsorába.” (Pesti Hírlap, 1915. február 20.)

„(A nagy leszámolás.) Ma, hétfőn, volt a bemutatója Pintér Imre 6 részből álló moziszkeccsének. Három színpadi és három filmrészből áll a szkeccs, mely jóleső tanúságot tesz a szerzőnek nem közönséges írói vénájáról. A zeneszámokat Parlaghy Kornélia szerezte, akiről igazán nem hittük volna, hogy oly szívhez szóló nótákat tud írni, mint amilyeneket ma hallottunk tőle. Ők ketten játszották a szkeccs főszerepeit; sok érzés, közvetlenség volt játékukban és még több a nótázásukban. Pintérnek „Uzsok felől" kezdetű nótáját, de különösen Parlaghy Kornéliának „Fenséges asszony" refrénű románcát zúgó tapsok jutalmazták. Igen jóízű volt Szentes János egy öreg paraszt szerepében. Általában a szkeccs magyaros levegőjével, érzelmes meg humoros jeleneteivel teljes mértékben megnyerte a közönség tetszését. Leglelkesebben a jelenlévő lábadozó sebesültek viselkedtek, akik legilletékesebb kritikusai a szkeccsnek, a mennyiben az ö életüket vitte színpadra és vászonra ép oly lelkesítő, mint szórakoztató formában. Velük együtt érzékenyült el, kacagott, tapsolt, újrázott az Apolló Színház közönsége és fog még mindannyiszor, valahányszor adni fogják. A sok zsúfolt házat ígérő szkeccsel együtt pompás új mozi-műsor is bemutatásra került.” (Pesti Hírlap, 1915. március 30, kedd)

„Pintér Imre szkeccse. Az Apollóban állandóan zsúfolt házak előtt kerül színre Pintér Imrének, az ismert színművésznek háborús-szkeccse, A nagy leszámolás. Pintér, amilyen tehetséges színész, épp oly talentumos író is, az ő régi talaján, a népies színmű területén járván, igaz értékeket hozott ki a háborúval kapcsolatosan. Partnere a darab megírásában az ő művészpartnere, Parlaghy Kornélia, aki a film népszínmű meséjébe néhány elragadó énekszámot illesztett, amelyet maga komponált. Zugó taps honorálja a darabot, a játékot, amelyet művészi megrendezésben, magyaros, lelkes érzésekkel telítve lát a közönség délutánról-délutánra az Apollóban. A Pintér— Parlaghy-darab középpontjóban egy népfölkelő-katona áll, akinek mondanivalóját maga Pintér Imre mondja és tennivalóját maga Pintér teszi. Parlaghy Kornélia, aki kedves ismerőse Budapestnek és a vidéknek, valósággal parádézik a szerepében, alakítása a legjobbja annak, ami valaha népszínmű művésznőktől láttunk. Hárman játszanak még kívülük A népfölkelőben. A kis Pintér Irénke, egy végkép elragadó jelenség, aki nem az ismert gyermekművészek közül való, akikkel egy-egy szerepet beemlékeztetnek, ő már ösztönös, ízig-vérig való színészleány, akinek játéka fontos és kitűnő a darabban. Szentes János, a Magyar Szinház, majd az első vidéki színházak ismert művésze és Deliné, az egykori Népszínháznak még mindenkinek élénk emlékében élő komikája, ők ketten, akik még a darab művészi feladataiban pompásan segédkeznek.” (Mozihét, 1915/8)