A MŰVÉSZET DIADALÚTJA

A művészet diadalútján / A művészet diadala (címváltozatok), The Triumphal Progress of Art (angol címfordítás), Bist du’s lachendes Glück? (osztrák forgalmazási cím)

Alkotók

Emil Justitz rendező
Emil Kolberg forgatókönyvíró
Lehár Ferenc zene

Szereplők

Lehár Ferenc Lehár Ferenc zeneszerző
Elga Beck Mary von Balla
Hermann Romberg Hector von Barwick
Gryt Traveen Klarisse Römer
Karczag Vilmos a színházigazgató
Franz Kammauf Theo Sarkand
Lóth Ila Dori Meinberg
Tauszmann Ferenc  
K. Garai Margit a dalbetéteket énekli

Produkciós stáb

Geiger Richárd producer

Gyártási és bemutatási adatok

Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. gyártó cég
Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. forgalmazó cég
1918. október 4. (Bécs) bemutató
1919. január 9. (Corso) bemutató
61/1920 cenzúrahatározat

Külső forgatási helyszínek

  • Lehár Ferenc lakása
  • budapesti étterem
  • Ischl

Filmtechnikai specifikáció

Némafilm, 35 mm-es, 5 felvonásos, hossza a 61/1920 számú O.M.B. határozat szerint: 1418 méter, a húszas években kiadott Star katalógus szerint: 1600 méter, az osztrák forgalmi kópia hossza: 1900 méter.

Fellelhetőség, források

kópia nem maradt fenn
plakát OSZK Plakáttár (1 db, grafikus: Földes Imre, Sátori Lipót)

Bibliográfia

  • Mozgófénykép Híradó, 1919/2
  • Mozihét, 1918/24, 25, 45, 1919/2
  • Mozi-Világ, 1918/25, 1919/2
  • Színház és Divat, 1919/2
  • Színházi Élet, 1918/25, 1919/2
  • Pesti Napló, 1919. január 9.
  • Pesti Hírlap, 1919. január 9.
  • Világ, 1919. január 9., 14.
  • 8 Órai Újság, 1919. január 10.
  • Neue Kino Rundschau Nr. 85. 1918. okt. 17.
  • Paimann’s Filmlisten, 1918/126
  • Almanach. A magyar kinematográfia évkönyve.1919. (Szerk. Kármán Béla és Pék Dezső) 133. p.
  • Star Film katalógus. Bp. 1920-as évek. MNFA könyvtára
  • Belügyi Közlöny, 1920. 840. p.
  • Franz Lehár: Wie ich eines Tages ein Filmstar würde. =Die Bühne (Wien) 1925. március 5. nr. 17. 7-8 p.
  • Meine erfahrungen mit dem Film von Franz Lehar In: Die Kinowoche, 1920/2. 1-2 p.
  • Lajta Andor: A magyar film története II. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 97. p.
  • Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig. Bp. 1961. 158, 354. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1918-1931. Bp. 1967. 25. p.
  • Ábel Péter: A magyar filmek törzslapjai (Kézirat, MNFA Könyvtára.)
  • Gaál Éva: A magyar film kulturális szférája 1896-1919 között. Bp. 1975. (Kézirat, MNFA Könyvtára.) 125. p.
  • Magyar Bálint: A magyar némafilm története. Bp. 2003. Palatinus. 163. p.

Tartalom

Az öreg Barwick báró utolsó napjait éli gyönyörű kastélyában. Gyakran meglátogatja unokaöccse, Hector. A fiatal báró a városban megismerkedik a szép, színésznővel, Mary von Ballával, aki nagy tehetsége ellenére sem tud érvényesülni. A fiatalok beleszeretnek egymásba. Ugyanakkor nagybátyja társalkodónője, Klarisse Römer is reménytelenül szerelmes Hectorba, s mivel a fiatalember nem viszonozza érzelmeit, bosszút forral ellene. Elvéteti magát a nagybácsival, s kitagadtatja örökségéből a fiatal bárót. Lehár mester elkészül egyik legszebb művével, a Pacsirtával, és nagy gondot okoz neki a kérdés, kivel játsszassa el az operett női főszerepét. Végül megtetszik neki a mellőzött kis színésznő bájos alakja, csengő hangja, s őt választja. Miközben a próbák folynak, meghal az öreg báró. Az örökségből kitagadott Hector festőként akarja megkeresni kenyerét. A társalkodónőből lett bárónő továbbra is üldözi szerelmével, és elhatározza, hogy elcsúfítja vetélytársnőjét, a színésznőt. Illatszeres üvegcséjébe titokban vitriolt önt és belopódzik Mary öltözőjébe. Ámde rajtakapják, s ijedtében elájul. Eszméletre akarják téríteni, s az arcába fecskendezik az „illatszert”. A maró folyadék őt csúfítja el, nem azt, aki az útjába állott. Végül lelkifurdalástól gyötörve végrendelkezik, és minden vagyonát ráhagyja arra, akit örökségétől megfosztott, majd öngyilkos lesz. Mary von Balla, akit Lehár felfedezett, végül mégsem játssza el a Pacsirta főszerepét, mert időközben férjhez megy Hectorhoz, s mint fiatalasszony a férjével és Lehárral együtt nézi végig a bemutatót.

Érdekességek

  • A filmben Lehár Ferenc személyesen szerepelt. A neves zeneszerző látható otthonában, amint maga köré gyűjti a fiatal zenebarátokat, akiknek jelenlétében komponálja legújabb darabjait. Megjelenik akkor, amikor elkészült Cigányszerelem című operettjével, és cigánysorban keresi darabja eredeti modelljeit. Látható Ischl-ben, valamint a Víg özvegy ötszázadik előadásán, megjelenik színházi karmesterként, valamint hegedűsként egy budapesti étteremben.
  • A művészet diadalutjához irt külön Lehár muzsikán kivül a Víg özvegy, Luxemburg grófja, Éva, a Pacsirta és a Végre egyedül c. operettek muzsikáját játszották a mozikban.

Galéria

Vélemények

„A Star-filmgyár január 9-ikén mutatja be a Corsoban „A művészet diadalútja" című öt felvonásos drámát, amelyben Lehár Ferenc, a kiváló zeneszerző, maga játssza el a darab egyik főszerepét. Irodalmi és művészi körökben már hetek óta nagy érdeklődéssel várják ezt a szenzációs bemutatót, mert nyílt titok volt, hogy a mester ehhez a darabhoz pompás muzsikát írt. melyet a darab keretében Budapesten játszanak először. Különösen a zenekedvelő közönséget éri kedves meglepetés ezzel az új Star-filmmel, amely úgy kiállításával, érdekes sujetjével, mint Lehár fülbemászó új muzsikájával meg fogja tenni a világkörüli körútját. Igen érdekes, hogy mi késztette a mestert a filmdráma megzenésítésére és eljátszására. Lehár épp akkor készült el egyik legszebb zenei alkotásával, a „Pacsirtá"val és nagy gondot okozott neki a kérdés, hogy kivel játsszassa el az operett női főszerepét. Amíg ezen a kérdésen tépelődött, jutott tudomására a színház, egy rendkívül tehetséges, és eddig föl nem fedezett színésznőjének megható és bonyodalmas szerelmi regénye. Választása a kis színésznőre esett, akinek bájos színpadi alakja, csengő hangja mindenképpen hozzáillett a kitűnő szerephez. Lehár maga játssza el a darab egyik fő szerepét olyan művészi ábrázolással, hogy általános csodálkozást fog majd kelteni. A filmet a Star igazán páratlan áldozatkészséggel, tökéletes művészi Kiállításban hozta színre. Justitz Emil rendezőé az érdem, hogy „A művészet diadalútja" egyúttal a magyar filmgyártásnak is diadalútja. A darab főszerepeit Leháron kivül Lóth IIa és Elga Beck a Star, Hermann Romberg a Burgtheater tagja, továbbá Karczag Vilmos a Theater an der Wien igazgatója játsszák. A filmhez írt külön Lehár muzsikán kívül a zenekar a „Víg özvegy", Luxemburg grófja", „Éva", „A pacsirta" és a „Végre egyedül" című operettek muzsikáját is lejátssza. (Pesti Napló, 1919. január 9.)

„A Corso igazán nem mindennapi filmet visz vászonra ma, csütörtökön. Különleges értéket két körülmény ad e filmnek; mind a kettő Lehár Ferenc személyével van kapcsolatban. Egy az — és már ez egymagában épen elég nagy film-esemény lenne, — hogy Lehár írta e filmhez a kísérő zenét. Más az, hogy maga a világhírű zeneszerző játssza A művészet diadalútja egyik főszerepét.” (Pesti Hírlap, 1919. január 9.)

„A Corso mozi mostani előadásai voltaképen zenei előadások. A fősláger ugyanis a Művészet diadalútja, amihez Lehár Ferenc írt zenét, aminek egyik főszerepét Lehár Ferenc játssza. Azután a Lehár-melódiák legszebbjeit elénekli K. Garai Margit opera-énekesnő. De egyébként is a film maga, amit a Stargyár készített, lebilincselően érdekes, így érthető, hogy a Corsónak rég volt ilyen vonzó műsora.” (Pesti Hírlap, 1919. január 14.)