A CSONKAMŰVÉSZ

Tartalom

Egy horvát csonkembert, Jelich Nikolát mutatja be, aki kora gyermekségében egy szerencsétlenség miatt elvesztette mindkét alsó karját, de a megmaradt csonkot annyira kiképezte, hogy bámulatos ügyességgel végzi el vele mindennapi teendőit. Cipőt gombol, ruhát vesz fel, eszik, iszik, cigarettát sodor, gyufára gyújt. (Forrás: Mozihét, 1917/19)

Galéria

Vélemények

„Újabban Fröhlich Jánosnak egy szerfelett aktuális és sikerült filmriportját hozza a cég forgalomba, amelyet a héten mutatott be a Mozgókép-Otthon a Royal-Apollo és Omnia A csonkművész címen Fröhlich János, aki újabban a Rokkant Újságot megindítva, e téren végez elismerésreméltó munkát, e filmmel is a háború rokkantjainak ügyét szolgálja. Nagy megvigasztalást okozhat mindenkinek e film. Egy horvát csonkember művészetét mutatja be, aki kora gyermekségében egy szerencsétlenség miatt elvesztette mindkét alsó karját, de a megmaradt csonkot annyira kiképezte, hogy bámulatos ügyességgel végzi el vele mindennapi teendőit. Cipőt gombol, ruhát vesz fel, eszik, iszik, cigarettát sodor, gyufára gyújt. A film minden mozgóképszínházban elsőrangú aktualitás számba megy s kitűnő szolgálatot tesz a rokkantak ügye iránti propagandának” (Mozihét, 1917/19)

„Jelich rokkanttanár. Jelich Nikola, zágrábi törvényszéki írnoknak hároméves korában a vasút mindkét kezét lemetszette, csak ujjak nélküli csonk maradt meg a csuklóján. De Jelich szívós akaraterővel és folytonos gyakorlattal oly munkaképessé tudta tenni két karjának csonkját, hogy maga öltözik, mosakszik, borotválkozik, cigarettát sodor, órák hosszáig ír és minden egyéb munkát elvégez. Dollinger tanár szerint Jelich valóságos csoda a rokkantak között. Fröhlich János, a Rokkant Újság főszerkesztője most mindenütt bemutatja Jelich-et a rokkant katonáknak, hogy bizalmat merítsenek példájából és megláthassák, hogy ők is még hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak. Azok a rokkantak, akik meglátják Jelich produkcióit, bizonnyal sok reményt és vigaszt találnak szomorú sorsukban.” (Pesti Napló, 1917. május 9.)

„A harmadik vonzóereje a műsornak Jelich Nikolának bemutatása. Egy zágrábi törvényszéki írnok ő, akinek hároméves korában mind a két kezét leszakította, a vonat; ma 32 éves, de kezeinek hiányát nem is érzi. A rokkant katonák tanára lett. Öltözködni, mosakodni, borotválkozni, írni minden segítség nélkül tud. A csodálkozás moraja futott végig a nézőkön, amikor csodatetteit látták. Nem túlzás, amit Dollinger tanár mondott róla, hogy — fenomén a csonkák között. Filmre Fröhlich János vette fel. Mindenesetre a legérdekesebb, amit eddigi, híressé lett filmriportjai között látható volt. Jelich Nikola egyébként Budapesten van és ellátogatott a Pesti Hírlap szerkesztőségébe, ahol szintén produkálta magát. A szerkesztőség tagjai álmélkodva nézték kéz nélkül véghez vitt kézügyességét. Valóban fenomén!” (Pesti Hírlap, 1917. május 8.)