Szülei: Zsabka András, Chmelly Rozália
Öccse: Zsabka Gyula híradó-operatőr
Lakásai: Budapest II. Batthyány utca 55. (1919), XIV. Amerikai út 40. (1942-1971)
Sokgyermekes felvidéki családban született. A Károlyi-forradalom idején, 1918. decemberében részeg tengerészek járőrének vezetőjeként részt vett és meg is sebesült egy Rákóczi úti éjszakai lövöldözésben. A Tanácsköztársaság idején színészként különböző városokban játszott kisebb vidéki társulatoknál. Egyik testvére vöröskatona volt ezekben a napokban. 1920. novembere és 1921. februárja között egyik vizsgálati foglya volt az ún. "Britanniásoknak", akik önbíráskodó tiszti különítményesek és hozzájuk verődött hazafiak voltak és hónapokon át járták és félelemben tartották az éjszakai Budapestet. Számlájukon zsarolás, fosztogatás, súlyos testi sértések és politikai gyilkosságok sora szerepelt. 1921-ben részt vett a nyugat-magyarországi harcokban, ahol a Rongyos Gárda egyik századának a parancsnoka volt. Első szervezője a Turul Szépmíves Bajtársi Egyesületnek, utóbb a testület fővezérévé választották. 1923-ban A Nép című lap munkatársaként többször is rágalmazási sajtóperbe keveredett. Ezekben az években irredenta, nemzeti témájú versekkel megjelenő költőként is számon tartották. 1926-ban főtitkára volt a "Gábor Áron" Székely-Magyar Munkás Szövetségnek. Ugyanez év márciusában rendőröknek kellett kiszabadítaniuk egy szocialista ünnepségről, ahol provokálva a szónokot a tömeg csaknem agyonverte. 1927. októberében a Nemzeti Színházban szalmiákszeszes bűzbombát dobott a színpadra, titltakozva a színház igazgatójának és a szerzőnek zsidó származása ellen. Másnap kiderült, hogy a színházban és az épület előtt rendezett tüntetés egyik szervezője is ő volt. 1928-ban vezető beosztású tagja volt az Ébredő Magyarok Egyesületének. 1938-ban alapító tagja volt a Héjjas Iván vezette Magyar Fajvédők Országos Szövetségének. 1941-től a háború befejezésésig Iványi János és dr. Bodonyi Viktor mellett Kőbányán a Hungária mozit vezette. 1944-ben ő hozta létre a zuglói XIV/2. KISKA (Kisegítő Katonai Alakulat) századát, amely a németek ellen harcolt és otthont adott a Vörös Brigádnak. Mint ellenálló a háború után jelentkezett és felvételt nyert a Partizánszövetségbe és a Szociáldemokrata Pártba. Később, a kommunizmus éveiben társaival rendszeresen tartottak 10-20 fős összejöveteleket zuglói lakásán vagy egy közeli étteremben, ahol találkozóik gyakran féktelen italozásba fulladtak. Fegyvert gyűjtöttek, céljuk a hatalom megdöntése volt, ezért az állambiztonság megfigyelte őket. Halálakor a Népszava, mint az antifasiszta ellenállás egyik hőséről emlékezett meg róla.
1919. augusztus 24-én, a Tanácsköztársaság napjaiban feleségül vette Nagy Annát.
A húszas évek végén Berlinben tanulmányozta a filmgyártást, majd itthon tett filmes próbálkozásokat, több-kevesebb sikerrel. 1929-ben Tavasz a viharban címmel nagyszabású 1848-as történelmi film készítésébe fogott, amelyben ő alakította az egyik főszerepet. A költségkeret kimerülése miatt a produkció felemásra sikeredett. Ezután forgatókönyvet is írt, majd 1941-ben saját céget alapított Zsabka Kálmán Filmgyártó Kft. névvel, amelynek egyetlen filmje, a Petőfi Zoltán életéről forgatott Szeptember végen megbukott.
Producer:
- Szeptember végén (1942, Pozsgai Rezsővel)
Rendező:
- Szeptember végén (1942)
Forgatókönyvíró:
- Tavasz a viharban (1929, Jakab Ferenccel és György Istvánnal)
- A piros bugyelláris (1938, Pálásthy Gézával)
Filmszerepe:
- Tavasz a viharban (1929) - Thury Balázs diák
Verseskötete: De szolgák nem leszünk!
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon ♦ Wikipédia ♦ Budapesti Hírlap, 1920/288, 1921/37, 1923/159, 1926/59, 61, 1927/240, 1928/214, ♦ Az Est, 1918/304, 1927/243. ♦ Haladás, 1946/28. ♦ Hadtörténelem, 1991/12. ♦ Népszava, 1971/205. ♦ Pesti Hírlap, 1927/240. ♦ FamilySearch (házassági halotti) ♦ Ungváry Krisztián: Búvópatakok - A jobboldal és az állambiztonság 1945-1989.
