Általános iskolai tanulmányait Győrben és a Bács megyei Kisszálláson, középiskolai tanulmányait a budapesti Árpád Reál gimnáziumban végezte.
1940-ben a Hunnia Filmgyár ösztöndíjas gyakornoka lett, számos filmben működött közre, eleinte felvételvezetőként, majd segédrendezőként és gyártásvezetőként. Az Emberek a havason felvételvezetője volt az összes külső felvételnél. A másik nagy sikerű, de betiltott Ének a búzamezőkön gyártásvezetője volt. Pályafutását megszakította, hogy behívták a II. magyar hadseregbe és a voronyezsi frontra került, ahonnan sebesülten tért haza. Itthon a Honvéd filmhez osztották be munkatársként. A Mafirt felkérésére 1948-ben megrendezte az Ibusz ismét dolgozik c. rövidfilmet, amelynek forgatókönyv írója is volt. A Szőts-film megszűnése után az államosított Hunnia filmgyár nem vette át rendezői közé. A fényképész szakmában helyezkedett el, majd annak államosítása után vasesztergályosként dolgozott.
A Televíziós Főosztály megalakulása után, a Tájékoztatási Hivatal ajánlására, a Rádió alkalmazta szerződéses munkaviszonyban két televíziós film gyártásvezetői és társrendezői feladataira. A „Szerelem Budapesten” és az „Egy éjszaka Budapesten” filmek női főszerepére az akkor még főiskolás Töröcsik Marit választotta, akit a filmek megtekintése után hívtak meg a „Körhinta” főszerepére. (A filmeknek nem maradt fenn kópiája.)
A Televíziós Főosztályra a gyártási osztály vezetőjeként 1955. október 1-ével került. Széleskörű filmes tapasztalatai és a televíziós technikák gyors elsajátítása következtében rövid idő alatt a televízió tényleges szakmai vezetője lett. Elősegítette tehetséges szakembereknek a televízióhoz kerülését (így például ő hívta a televízióhoz azt a négy operatőrt, akik azután két évtizedig a felvételek és közvetítések meghatározó erői voltak), illetve külsősként az ottani munkába történő bevonásukat (László Endre, Banovich Tamás, Szécsi Ferenc, Várkonyi Zoltán, Mihályfi Imre). A televíziós műfajnak szinte minden területén egyike volt az első alkotóknak: a helyszíni sportközvetítések első rendezője, az első opera (Bánk bán) közvetítésének (1957 május) rendezője, az első művészeti televíziós film („Csipkefa bimbója” Kodály Zoltánnal 1956-ban) társrendezője és gyártásvezetője, a világhírű cimbalomművésszel, Rácz Aladárral készített tv-film gyártásvezetője (1956), külföldi művésszel (Yehudi Menuhinnal) készített első televíziós kisfilm (1957) gyártásvezetője, az első nagy tömeget mozgató rendezvény (az 1957 május 1-i felvonulás) adásának rendezője, az első kerekasztal beszélgetés gyártásvezetője, az első (még a Híradó és Dokumentumfilmgyár által készített) televíziós híradó műsorának tervezője és összeállítója. Munkásságával kialakította és lefektette azokat a televíziós művészeti elveket és szempontokat, valamint technikai elrendezéseket, amelyeket az utána következő televíziós munkatársak hosszú évekig alkalmazhattak. Így például a Népstadionban a labdarúgó mérkőzések közvetítéséhez a kamerák több mint egy évtizedig (a kézi kamerák megjelenéséig) oda kerültek, ahová ő kijelölte a helyüket. Az opera- és színházi közvetítésekhez a Bánk bán közvetítés általa kézzel írott forgatókönyvét használták mintapéldányként évekig.
Az 1956-os forradalom során a Főosztály dolgozói a részleget irányító vezetővé, az Intéző Bizottság elnökévé választották. Szakmai vezetőként kidolgozta a televízió műsorstruktúráját, az 1957 februárja után újból meginduló közvetítések műsortervét és intézte a helyszíni közvetítő kocsi importját és munkába állítását. A politikai vezetés intézkedései nyomán az Intéző Bizottság 1957 nyarára elvesztette befolyását a televíziós munka irányítására. Bár az ellene indított fegyelmi eljárásban tisztázta magát a vádakkal szemben, 1957 augusztus 31-ével felmondással távozott a televíziótól.
1957 szeptemberétől egészségügyi és munkavédelmi filmek rendezője, forgatókönyvírója és gyártásvezetője volt a Medicina Könyvkiadó, illetve a Magyar Vöröskereszt filmcsoportjánál. Rendezője és forgatókönyv írója volt a többszörös díjnyertes „Kopog a fehér bot” munkavédelmi filmnek (a filmnek nem maradt pozitív kópiája). Rendezőként, gyártásvezetőként vagy forgatókönyv íróként több tucat más filmben is közreműködött. 1960-ban a Magyar Hirdető vállalat filmcsoportjának vezetésére kérték fel, ahol feladata reklámfilmek készítésének irányítása, filmek rendezése volt. 1961-68 között a Magyar Hirdető készítette a Magyar Televízió számára a legtöbb reklámfilmet. 1972-ben több reklámfilmjével részt vett a velencei Nemzetközi Reklámfilm Fesztiválon. 1974-ben ment nyugdíjba, bár kisfilmes és munkavédelmi fesztiválok zsűrijében még évekig részt vett elnökként vagy tagként.
1944-ben házasodott. Felesége Lakatos Ilona, aki 1942-től a Léna Film Kft. titkárnője és „mindenes” adminisztrátora volt. Maga is szerepelt statisztaként és kisebb szerepekben, főként a Léna Film akkori „főrendezője”, Rodriguez Endre filmjeiben.
1947-ben az Ének a búzamezőkről c. Szőts István-produkció gyártásvezetője.
Ügyelő:
- A szűz és a gödölye (1941, ügyelő)
Felvételvezető:
- Szép csillag (1942)
- Emberek a havason (1942)
Filmszerepe:
- Kadettszerelem (1942, színész)
Rendezőasszisztens:
- Valamit visz a víz (1943, Padányi Gulyás Gyulával)
- Sári bíró (1943)
Rendező:
- Az Ibusz ismét dolgozik (1948, rövid)
- Házitündér (1958, rövid)
- Végzetes úton (1958, rövid)
- Látok! (1958, rövid)
- Tiszta udvar - rendes ház (1958, rövid)
- Elsősegélynyújtás és a légoltalmi mentőalakulatok működése kárterületen (1959, rövid)
- Elsősegélynyújtási alapismeretek II. (1959, rövid)
- Házi betegápolás (1959, rövid)
- Nem csak szerelem (1959, rövid)
- Jelzőtáblák (1960, rövid Kováts Miklóssal)
Forgatókönyvíró:
- Az Ibusz ismét dolgozik (1948, rövid)
- Látok! (1958, rövid)
- Tiszta udvar - rendes ház (1958, rövid)
- Elsősegélynyújtás és a légoltalmi mentőalakulatok működése kárterületen (1959, rövid)
Gyártásvezető:
- Ének a búzamezőkről (1947)
- Bőrgyógyászat (1957, rövid)
- Egészségére! (1957, rövid)
- A cimbalom nagy művésze (1958, rövid)
- Életünk ritmusa (1958, rövid)
- Nővérke (1958, rövid)
- Viszontlátásra (én, rövid)
Forrás: Rajcsányi Péter (fia) közlése