Törzstőke: 50.000 pengő.
Elnök: Heltai Jenő író
Igazgatósági tagok: Palágyi Róbert, Adolphe Osso, Keith Trevor, Mannheim Lajos magyar származású párizsi bankár és Pap Béláné
Ügyvezető igazgató: Maurice Orienter
Kereskedelmi igazgató: dr. Rákosi Sándor
1932-ben alakult a franciaországi Osso Film magyarországi leányvállalataként (a Minerva a gyártást, az Osso a forgalmazást végezte). E francia vállalkozás volt a Hunnia Filmgyár első állandó ügyfele, többek között kiegészítették a Hunnia akkor még hiányos lámpaparkját. Az Osso-filmgyár új életet, új szellemet hozott a filmgyárba. Új technikai felszerelés érkezett Párizsból, új emberek jöttek a telepre, új rendezők, idegenek és hazaiak és ennek a termékeny, idegfeszítő, állandó, úgyszólván éjjel-nappali munkának az eredménye négy film volt, melyek közül kettő csak francia verzióban, kettő pedig magyar és részben angol verzióban készült el. Ám az Osso-féle munka alatt kiderült, hogy az akkori műterem nem elég nagy és nem megfelelő. Miután a Hunniával sikerült 16 filmre vonatkozó megállapodást tető alá hozni, 1932 nyarán elhatározták, hogy egy második műtermet építenek, amely minden tekintetben megfelel a modern filmgyártás követelményeinek. Ehhez új áramfejlesztőt is építettek, mert a korábbi nem bírta a megnövekedett áramtermelést és a felvételek állandóan akadoztak az áramkimaradás miatt. A mikrofonok számára külön elevátort is építettek (mikrofongém), hogy a magasban is tudjanak dolgozni. A cég hiteles művészi elképzeléseiről elkészült három filmjük tanúskodik, amelyek ma is a magyar filmművészet fontos határkövei. Mindezek ellenére az Osso-t sok támadás érte magyar részről, mondván, hogy lefoglalják maguknak és kisajátítják a Hunnia műtermét, ami miatt magyar film nem készülhet megfelelő mennyiségben. Az alaptalan vádaskodás miatt az Osso 1932 októberében végleg kivonult Magyarországról, 1933 szeptemberében pedig a cég magyar része átalakult City Filmmé, a Minerva pedig hosszas haldoklás után 1935 februárjában megszűnt.
Azon túl, hogy az Osso lényegesen olcsóbban és európai színvonalon dolgozhatott Magyarországon, egy ügyes trükkel sikerült filmjeinek finanszírozását még hatékonyabbá tenni. Megszervezte, hogy egy nagy világcég gyapjúval lássa el a magyar gyárakat, A magyar gyárak pedig a gyapjú árát az Osso-nak fizették ki Budapesten. Az Osso a kapott pénzt Magyarországon filmek gyártásába fektette, majd a filmek külföldi értékesítéséből befolyó valutát fizette vissza a külföldi világcégnek a gyapjú áráért.
Filmjei:
- Tavaszi zápor (1932)
- A repülő arany (1932)
- Ítél a Balaton (1932)
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon ♦ Filmkultúra, 1932/10. ♦ Uj Nemzedék, 1932/120. ♦ Ujság, 1932/128. ♦ Magyar Hirlap, 1932/226.