Szülei: Harangozó Gyula operaházi szabó, Kemény Rozália
Kitüntetése: Signum Laudis (1942), Kiváló művész (1952), Kossuth-díj (1956)
Lakása: Budapest VI. Liszt Ferenc tér 14. (1908-tól), VI. Liszt Ferenc tér 10. (1943)
Iskoláit Budapesten végezte, majd bankhivatalnokként helyezkedett el. 1926-tól az Operaház kartáncosa, majd 1928-tól magántáncosa, 1937-től balettmestere lett. A Magyar Operabarátok Egyesületének ösztöndíjával londoni tanulmányúton járt, ahol feleségével a Táncakadémián tanfolyamot rendezett angol balettmesterek számára. Vendégszerepelt Münchenben, Firenzében, Milánóban, Berlinben és Brüsszelben is, ahol a nemzetközi táncverseny zsűritagja volt. 1970-es nyugalomba vonulásáig a magyar balett- és táncművészet vezető egyénisége. 1950-1958 között az Operaház balettegyüttesének igazgatója és a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke. Az emlékére létrehozott Harangozó Gyula-díjat évente március 15-én adják át.
Első felesége Vera Ilona táncművész, majd feleségül vette Hamala Irén balettművészt, akitől fia ifj. Harangozó Gyula (szül. Budapest, 1956. május 4.) Kossuth-díjas balettművész, koreográfus.
Filmszerepei:
- Dankó Pista (1940)
- Életre ítéltek! (1941)
- Egy tál lencse (1941)
- Magyar Kívánsághangverseny (1943)
- Mágnás Miska (1949)
- Az életbe táncoltatott leány (1964)
Róla megjelent: Szúdy Eszter (szerk.): Harangozó Gyula Emlékkönyv (A magyar táncművészet nagyja). Magyar Táncművészeti Főiskola, [Budapest], 1994.
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon ♦ Film, Színház, Irodalom 1942/12. ♦ Film, Színház, Irodalom 1941/32.