Kultúr mozgó/Kárpát filmszínház

Csillaghegy utánjátszó mozija, amely a Csillag mozival együtt a környék kedvelt filmszínháza volt a negyvenes évektől a hetvenes évek közepéig.

Rendszeretelenül játszó moziként indította 1933-ban a vállalkozást a Csillaghegyi Római Katolikus Egyházközség nevében dr. Zsámboki Pál plébános. Az épület azonban bérlemény volt, Sági Gábor és felesége tulajdona. A pártázatos díszítésű egyszintes épületbe belépve jobbra volt a gépház, ahol a harmincas évek végén Hajós Sándor, majd Andai János két gépen, egy Goertz és egy Ernemann márkájún dolgozott, míg a másik oldalon az előtér rész foglalt helyet, kis pénztárfülkével. A 22 méter hosszú, egyenletesen lejtő terem végében 4x3 méteres Király-vászon volt kifeszítve, előtte kisebb méretű pódium. Noha a 240 fő befogadására alkalmas filmszínház sem előkelő, sem különösen nagy nem volt, a szombaton és vasárnap tartott előadások előtt mégis mindig volt reklámdia műsor. A mozi vécéje az udvaron felállított külön épületben volt még a hatvanas években is.

1937-ben a mozi életében kisebb változások következtek be, amikor nézőterét plusz tíz fővel bővítették és a vállalkozás új igazgatót kapott Kovács Lajos személyében. Az előadások száma is megnőtt, ugyanis már nem csak hétvégén, de hétfőn, szerdán és csütörötökön is játszott. A gépészt és gépeket is lecserélték. Az addig magyar fejlesztésű, Szíjártó-féle fotocellás berendezéseket lecserélték Philips gyártmányúakra. Az új gépész Ingován Béla lett. A Filmművészeti Évkönyv szerint ekkortól 250 fős kertmozit is üzemeltetett a vállalkozás, erre nézve azonban nincsenek bizonyítékok és ha volt is, ilyen, biztosan nem ezen a telken. 1942-ben a mozinévmagyarosítási mozgalom a Kultúr mozgót is elérte és ettől kezdve Kárpát filmszínházként volt ismeretes. Ettől az évtől kezdve szombat és szerda között minden nap játszott a mozi, amelynek telektulajdonose ekkor már a Sági-házaspár helyett dr. Kaszás József volt. 1943-ban újabb tíz fővel bővítették a nézőteret és felújították a gépparkot is. Egy méterrel növelték a vászon méretét és a gépházba is új, Bauer és Standard márkájú gépek és új Bauer Roxy fotocellás leadókészülék került, az új gépész a frissen végzett Kovács Imre lett.

A háború után a mozi berendezéseit a Kommunista Párt helyi szervezete helyezte újra üzembe. Ekkor már hetente hatszor játszott. A vállalkozást 1947-ben a MADISZ vette át, de a vezetéssel továbbra is a katolikus egyházat bízta meg. Az új igazgató Horváth Ernő lett, és már a hét minden napján tartottak itt előadásokat, amelyknek műsorait a MAFIRT műsorellátási osztálya állította össze. A szocializmus hosszú évei alatt az épület állaga erősen megromlott, a falak bedőléssel fenyegettek, így hosszabb ideig, 1957-1958-ban zárva volt. 1958 október 25-én nyílt meg újra. Tíz évvel később 1968-1969 telén újból felújították, végül 1975 október 14-én zárt be végleg. Később az épület déli falába a kijáratok mellé ablakokat vágtak és szőnyegtisztító vállalat működött az épületben. Korábbi nézőterét vízszintbe hozták, a közepén felfalazták és lépcsővel látták el. Az egyre romosabb épület ma az önkormányzat tulajdonában van.