A pongráctelepi munkásság népszerű mozija a háború alatt és a szocializmus évtizedeiben. Budapest Székesfőváros önkormányzata a lakásínség enyhítésére egy 3.000 lakásos bérházépítési programot indított 1939-ben, 20 millió aranypengős állami kölcsönből. Ennek keretében épült fel a korabeli Tomcsányi (ma Salgótarjáni) utca és Pongrác út sarkán lévő fővárosi telken a 818 lakásos, ma Pongrác úti lakótelep, Pongráctelep néven ismert lakótelep. 1940-ben még javában zajlott a 20 bérház építése, amikor a főváros az egyéb szociális intézmények (óvoda, iskola, orvosi rendelő, közfürdő) mellett a lakótelep délkeleti sarkában (a mai Csilla utca és Pongrác út sarkához) közel egy mozit is megszavazott az épülő lakótelepnek. A Horváth Szabolcs építészmérnök által 420 személy befogadására tervezett épületet a nézőtéren kívül előcsarnokkal, pénztárral, ruhatárral és egyéb szükséges mellékhelyiségekkel, valamint gépházzal összesen 75 ezer pengőből tervezték megvalósítani. A második világháború fokozódó anyag- és költséghiánya miatt a mozi épülete ideiglenes jelleggel épült, korabeli fotók szerint egyszerű, jellegtelenül funkcionális megjelenéssel. Az építkezés 1942-re fejeződött be.
A Filmművészeti évkönyv 1942-es kiadása szerint 1942 elején kezdték Zsabka Kálmán, Iványi János és dr. Bodonyi Viktor engedélyesek üzemeltetni a 450-ről 470 férőhelyesre bővített kapacitású mozit „Hungária-filmszínház” néven; és valóban, a Mozi ujság c. magazinban az 1942. január 29-től február 4-ig ismertetett moziműsorban tűnik fel először a Hungária mozi. Maga a névadás illeszkedett a háborús időszak magyaros divatjához. Az 1942-es moziműsorok szerint a Hungária ún. továbbjátszó moziként működve időrendben a bemutató és másodhetes mozik után vetítette a filmeket, melyek a háborús körülmények miatt túlnyomórészt hazai gyártású filmek voltak. A második világháború éveiben jelentősen fellendült a magyar filmgyártás, de a hazai közönség a német és olasz filmek mellett egy ideig még angol, amerikai és francia filmeket is nézhetett, a Pongrác úti Hungária moziban is. A mozi igazgatója és műsorkötője maga Iványi volt, aki egészen a háború végéig megmaradt ebben a minőségében. A gépházban Bauer és Bosch gépek vetítettek a 24 méter hosszú nézőtér végén elhelyezett Király-vászonra. A gépész a háború legvégén Andai János volt.
Budapest ostromakor (1944/1945) olyan súlyos károkat szenvedett az amúgy is ideiglenesnek szánt épület, hogy a második világháború után évekig használaton kívül volt. Ezen időszakban a pongráctelepi lakosok számára legközelebbi három mozi a Törekvés művelődési házban működő mozi, a Kápolna utca elején volt mozi, és a Pongrác út torkolatával szemközt a Kerepesi út túloldalán üzemelt mozi voltak. 1953-ban a Budapest Városi Tanács és a FÖME újjáépítette a pongráctelepi mozit, állandó használatra, 410 ülőhellyel, tágas előtérrel. Az új fővárosi filmszínház Petőfi mozi néven nyílt meg - az eredeti terv szerint 1953. szeptemberben adták volna át a közönségnek, de egy Népszava cikk szerint végül 1954. március 4-én volt a nyitó vetítés az Ezüstszínű por című szovjet filmmel. Egy korabeli Népszava olvasói levél szerint Petőfi Sándor arcképén kívül a költő János vitéz című elbeszélő költeményének alakjait ábrázoló képek voltak a falon. A moziépület körüli közterületet társadalmi munkában a pongráctelepi lakosokkal parkosították. Az 1950-es években eleinte túlnyomórészt szovjet, magyar filmeket és más szocialista országok alkotásait vetítették, a műsor előtt filmhíradókkal, a szünetekben pedig artista előadásokat tartottak. A gyerekeknek vasárnap délelőtt matinéműsorokat rendeztek mese-, kaland- báb- és természetfilmekkel. Az 1950-1960-as évek mozija olcsó népszórakozás volt a külvárosi mozik 2-6 forintos jegyáraival (kortárs pongráctelepi lakosok visszaemlékezései szerint a kétrészes filmekre dupla jegyárat kellett fizetni, az első három-négy sor volt a legolcsóbb). Az 1960-as években már nyugati filmeket is vetítettek a fővárosi mozik, így a Petőfi is.
Az 1953-as újjáépítés után leginkább az 1957-től újra megjelenő Pesti Műsor adataiból követhető a Petőfi mozi működése, innen tudhatjuk, hogy 1964-65-ben tatarozták az épületet. 1969-ben statikai felülvizsgálat történt, ennek során készült a legjobban sikerült fénykép a Petőfi mozi bejárati frontjáról. Az 1977-ben készült fotók alapján megállíptható, hogy az előtérben Petőfi Sándor arcképén kívül már csak kisméretű moziplakátok voltak. A pongráctelepi mozi egy idő után egyre kisebb forgalmat bonyolíthatott le, mert a Pest Műsorból tudhatóan az 1970-es évek második felében már nyári szüneteket tartottak. Ennek oka a változó szokásokban kereshető: ekkoriban már rohamosan terjedtek a tévékészülékek a kőbányai otthonokban is. Ezenkívül a külvárosi mozik egyre kevésbé voltak vonzók a belvárosi premier mozikhoz képest.
1980-ban nem tartottak nyári szünetet, hanem a nyár végéig működött a Petőfi mozi, akkor viszont végleg bezárt. Az utolsó műsor három napig ment: Az ötödik évszak című szovjet filmmel 1980. szeptember 3-án, szerdai nappal a mozi végleg megszűnt. A mozi bezárása után a FÖMO dekorációs üzemét tervezte az épületbe költöztetni, majd műteremházzá alakította át az épületet. Ezen átalakítás során tűnt el a bejárati portál és az oldalsó kijáratok, helyettük a ma is látható, jellegzetes, a falsíkból háromszögként kiálló ablakok tagolják a homlokzatot. A rendszerváltás után privatizálták az épületet, jelenleg Pongrác Irodaházként működik vegyes irodai és ipari funkcióval.
Készítette: BÁNÓ SOMA
